Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-12-15 / 19. szám
NYÍRSÉGI VIRRASZTÓ 7 nem engedetlenek, hanem maguk is kívánnak új életre jutni. A Magdaléneumban legelsősorban lelki otthont nyernek ezek az új életre vágyó lelkek, ahol az Ige, az imádság, az ének és az evangéliumi szeretet állandó ébresztést, táplálékot és erősítést jelent számukra. Ez azonban nem elég, mert a bűn, melyben benne éltek, nemcsak lelkűket, hanem szellemüket és testüket is megfertőztette. így a Magdaléneumban ezek a szabadulni vágyó testvéreink orvosi gyógykezelésben is részesülnek, hogy minden orvosilag megtehetőt megtegyünk azért, hogy a bűnnek a testben véghezvitt rontását Isten kegyelmes akarata szerint meggyógyítsuk. A Magdaléneum harmadik feladata pedig az, hogy a lakóit a produktív, az alkotó életre tanítsa és szoktassa, ezért azokat háziipari munkákra és kerti munkákra kívánjuk megtanítani és azokban foglalkoztatni. Ezek olyan feladatok, amelyek erőinket sokszorosan felülhaladják. Nehéz ez a munka három szempontból is. Nehéz, mert igen nagy szeretetet és türelmet igényel, ezekben pedig szűkölködünk. Nehéz, mert látszat-eredményeink nincsenek, sőt igen sok csalódással jár, hiszen rettenetes a bűnnek, a sátánnak ereje. Nehéz, mert nem népszerű, sőt inkább „nem szeretem“ szolgálat ez, amiért kevesen tudnak imádkozni s még kevesebben áldozni. Mégis vállalkozunk rá, mert Isten reánk bízta. Ha kudarcot vallunk vele, bűneink, hitetlenségeink és engedetlenségeink miatt lesz. Téged arra kérünk, hogy ha Isten rád is bízott ebből valami kis részt, jöjj és segíts ! Ügyvezető. MIT OLVASSUNK A BIBLIÁBÓL Dec. 16. Zsoltár 4, Lukács 1:1—4. ,, 17. Ésaiás 30:18—26, Lukács 1:5—17. ,, 18. Ésaiás 32:1—8, Lukács 1:18—25. „ 19. Ésaiás 33:20—24, Lukács 1:39—45. ,, 21. 5. Mózes 18:15—19, Lukács 1:46—56. ,, 22. János 1:19—28, Lukács 1:57—66. ,, 23. Zsoltár 5, Lukács 1:67—-80. „ 24. Ésaiás 9:5—6, Lukács 2:1—14. „ 25. Lukács 2:1—20, Titus 2:11—14. „ 26. Titus 3:4—7, Lukács 2:15—35. ,, 27. Ésaiás 35:3—10, Lukács 2:36—40. ,, 28. Ésaiás 63:7—16, Lukács 2:41—52. „ 29. Zsoltár 147, Galata 4:1—7. ,, 30. Zsoltár 6, Zsoltár 127. „ 31. Zsoltár 90:1—17, Zsoltár 100. Jan. 1. Zsoltár 121, Lukács 4:16—21. 2. 1. Sámuel 1:1—11, Lukács 3:1—6. „ 3. 1. Sámuel 1:12—20, Lukács 3:7—14. UTÓMUNKA NEKEM KIVÁLTSÁG. Ma egy levelet kaptam, melyben azt a kérdést intézték hozzám, hogy vállalom-e to- vábra is a Református Gyülekezeti Evangéli- záció Barátai Társaságának választmányi tagságát és kész vagyok-e ezért a munkáért továbbra is erkölcsi és anyagi felelősséget hordozni? Ennek a levélnek nyomán támadt bennem néhány gondolat, amit szeretnék most megírni. Legelőször is nem rajtam fordul meg, hogy vállalom-e, mert ez Istentől nyert megbízatás, nem a választmányi tagsággal függ össze, hanem a Krisztussal való közösségemmel. Kérdem: Letehetem-e én azt, aminek fölvételével Isten bízott meg? Nem emberi kérésre, nem lelkesedésből, hanem a Szentlélek kényszerére kapcsolódtam be a Baráti Társaság munkájába, hogy legyek egy kis szürke, háttérben meghúzódó, imádkozó és áldozatot hozó munkása annak az ügynek, melyről meggyőződtem, hogy Isten ügye. Nem tehetem, hogy ne imádkozzam érte, mert Istennek Lelke mindig elébem hozza ennek az ügynek, szolgálatnak munkásait, munkáit és szükségleteit, mikor imádkozom. Számomra csodálatos kitüntetés, hogy Isten engem, a nyomorult bűnöst kész ilyen munkába bekapcsolni. Számomra valami egészen csodálatos kiváltság az, hogy én adhatok. Óh, nem a fölöslegből, hanem a szükségesből. Isten engem nem úgy tanított meg adni az Ő munkájára, hogy nekem nagyon sokat adott, hanem amióta őt ismerem és tudom, hogy szeret s megváltott, azóta állandóan tanít igényeim leszállítására. Inkább nem kell új ruha, új cipő és még nem tudom mi egyéb, csak adhassak arra, hogy Isten evangéliuma hirdettessék a mi egyházunkban és meggyötört népünknek. Én valahogy úgy érzem, hogy a mi Baráti Társaságunk, melyre éppen az evangélizálás munkáját bízta Isten, egy Isten Lelke gyűjtötte búzakéve, melyet Krisztus szeretete tart össze, mint kévekötő. Csak az maradhat ki belőle, aki Krisztus szerelméből is kihúzta magát, mint ahogy csak az kapcsolódott be eddig és ezután is, akit Krisztus szerelme idehoz. Nekem Krisztus szeretetével szinte majdnem egy az ehhez a Társasághoz tartozásom. Nekem az fáj, hogy nem tudok többet adni, hűbben imádkozni és odaadóbban szolgálni. Szinte el se tudom hinni, hogy van, aki nem így érzi, gondolja és teszi. vitéz báró Splényi Viktorné.
