Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-12-15 / 19. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó ISTEN Ígéreteivel ? Mennyire veszed azokat komolyan'/ Csodalatosak, nagyok es győzelmet jelentők, Isten ígéretei, de Ű ezeknél is többet tett, hogy megmutassa, kijelentse megmentő szerető tét. O adott ,is! „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az O egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesz- szen, hanem árok eieie legyen. ' h,z a karácsony. Azt a Jézus Krisztust, akinek „isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való“, isten odaadta a világnak, neked, meg nekem és mindenkinek. Ez a Jézus Krisztus, azaz Isten Fia, akiről az Ige mondja: „Valakik pedig befogadták üt, hatalmat a da azoknak, hogy isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ö nevében hisznek“. Oh, és mégis éppen azok, akik az O csodálatosan szép nevéről neveztetnek keresztyéneknek, Krisztus szerint élőknek, akik fennen dicsekednek az ő Megváltójukkal, szokták mondani éppen akkor, amikor magukat megtagadva, életüket elevszítve kellene Krisztus szerint cselekedniük: nem tudok, nincs erőm. Mi ez? Csak annak bizonysága, hogy nem fogadták el és be Ót, akiben pedig mindenre van erő. . - i\ Nem tudom én már hány éves, „öreg“ megtéri keresztyen veszett össze szomszeüaszszonyával. Figyelmeztették, hogy éppen azért, mert ő a „hivő“, neki kell megalázkodnia, neki kell bocsánatot kérnie még „igaza“ ellenére is. „Az nem lehet, — volt a válasz. — Tessek csak megkérdezni H. tekintetes urat, hogy tizennyolc évig milyen hűséges cselédje voltam.“ Hát Krisztusban nincs erő? Néhány héttel ezelőtt, éppen Tatán evan- gélizáltam, amikor reggeli csendesórámban olvastam az Igét: „Tudok megáláztatni is ... Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.“ Éppen kérdésekkel vívódtam, nem találtam megoldásokat, helyesebben nem tudtam engedelmeskedni a megismert megoldásnak, nem volt erőm, pedig csendesórát tartottam, pedig Bibliát olvastam, pedig imádkoztam. Vájjon miért? Mert nem tudtam meg- aláztatni, pedig Jézus éppen ennek megtanulására hívott el tanítványául. Nem volt bennem Krisztus, nem is volt hatalmam. Karácsony szent ünnepére készülő, másoknak ajándékokat készítő és másoktól ajándékokat váró testvérem, mit csinálsz Isten ajándékával? BÉKE FI BENŐ. Az Ige is Isten: maga Isten, úgy, amint megmondja, ki Ö. Ez az Ige lett testté a Jézus Krisztusban. Ez azt jelenti, hogy egy élő személyiség, mint gyermek, mint ifjú, mint férfi, jászolbölcsőben és kereszten, úton járva és királyként megérkezve, így beszélhet hozzád: Akarod tudni, hogy kicsoda Isten? Nézz reám. Akarod tudni, milyen az Isten? Amilyen én vagyok. Kell-e neked az Isten, akibe belefo- gózz, aki el nem búvik előled? Fogj meg engem, íme, én utadban állottam. Én és az Atya egy vagyunk, aki engem lát, az az Atyát látta. Ezért a karácsiny a beteljesedésnek, a megérkezésnek, a kielégülésnek ünnepe. Ravasz László. Református eg\ hazban élni, református egyházat fenntartani a „református“, „kálvinista“ nevekkel, mintegy nagy, szent, örökjogú megújhodás emlékével büszkélkedni csak addig értelmes és jogosult dolog, amíg az a református keresztyén lélek él bennünk, amíg mi annak tudatában vagyunk s amíg megújító ha- .talmát' tapasztaljuk önmagunkon s át tudjuk vinni másokra is. A református egyház lelke: az élő Isten feltétlen uralma, amelyet Ő egyedül és kizárólag a Krisztus által akar gyakorolni, nemcsak gyermekei, választottai, de az egész emberi élet és az egész látható és láthatatlan világ fölött. Ez a mi örökségünk. Révész Imre. Jaj nekünk, ha Krisztust nem mindenben akarjuk követni, hanem ha be akarjuk Őt zárni bizonyos szent helyekre és korlátozni akarjuk Őt bizonyos szent időkre. Jaj nekünk, ha azt mondjuk, vagy úgy cselekszünk, mintha a Krisztusé csak a templom volna és csak a vasárnap, de az élet többi területe már nem. Kivonhatjuk magunkat engedetlenséggel az Ő uralma alól, de mindig csak saját vesztünkre. Bereczky Albert. Beküldte-e már előfizetési díját? Poéta takpénztári csekkez.: Békefi Benő Nyíregyháza, 17.079.
