Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-12-15 / 19. szám
NYÍRSÉGI VIR R A S Z T Ó 3 Uj magyar élet? Tűzben és vérben vajúdik a világ. Háború van. Társadalmi átalakulások rázzák Európát. A mi kis magyar szigetünk egyelőre mentes a vérontástól, s nem kell karácsonyfáinkat légitámadástól félteni. De föld alatt és fölött morajlik valami. Politikai pártok és gondolkozók különféle módon és elgondolás szerint új magyar életet hirdetnek. — Szociálisabb társadalmi berendezkedést, és az egyéni érdek alárendelésével a közösségi élet teljesebb kibontakozását várjuk. Két hatalmas szomszédunk ilyen rendben él mellettünk, s a példa sokakat vonz. — E tömegvonzás előbb-utóbb arra késztet bennünket is, hogy vagy áthasonoljunk, vagy berendezkedéseinket sajátos magyar viszonyainknak megfelelően alakítsuk át. Legyünk két dologgal tisztában. Törvénnyel és parancsuralommal az embert megváltoztatni nem lehet. A német nép általános intelligenciája, hatalmas faji összetartozandósági érzése, s közösségi életformára törekvő ösztöne nem egy-két évi propaganda eredménye. — Évszázadok beidegződöttsége hamu alatti parázsként izzott a német lelkekben. — Hitler csak felélesztette s lángra lob- bantotta a nemzeti összetartozandóság öntudatát. Hitler zseniálitásában a német nemzeti érzés önmagát bálványozza. Orosz szomszédunk két évtizedes fejlődés után ma már levetette a nemzetköziség és pacifizmus nehéz páncélját. — Rádióállomásairól kisugárzott megnyilatkozásai szerint nacionalistább akármelyik európai államnál, s olyan militarista hangot üt, mintha egvedüli hadviselő állam lenne. — Éhben az elgondolásban magára talál az orosz muzsik, vagy Kolchostag, — hiszen a cárizmus századai ezt a lelket élesztgették. Hát a mi kis magyar népünk? Ez a most már többnyelvű, nemzetiségű és fajú nemzet? Amire ismerői megállapítják, hogy a turáni átok széthúzása alatt nyög. Féktelen szabadságszeretetében nem ismer korlátokat és nem alkalmas arra, hogy egy vezényszóra meneteljen. És nagyi ától kicsinyéig ridegen önző, s nem törődik a nála szegényebbekkel. Hiába hozunk törvényt, vagy helyezzük narancsuralom alá ezt a népet, ezzel nem tesz- szük jobbá az egyeseket, akik az államot alkotják! Szent István óta napjainkig sokat emlegették nálunk a keresztyénséget, miért nem kísérelik meg politikusaink ezt az egyetlen megoldást ? Az egyes embert az egyéni megtérésen keresztül csak a keresztyénség őszinte és igaz átélése teheti jobbá. Kell-e szociálisabb gondolkozású magyar, mint az a keresztyén, aki életével tesz tanúbizonyságot arról a parancsról, hogy „egymás terhét hordozzátok“? Nem visz-e közelebb az egyenletes vagyonmegosztáshoz a hitből fakadó keresztyén cselekedetek összessége? Vájjon az individualista felfogás nem pontos kifejezője-e az egyéni önzésnek, az erősebb ököl érvényesítésének? A kollektív, közösségi gondolat nem a bolsevista és nemzeti szocialista, vagy fascista eszme gondolata, legtisztább és legmélyebb gyökere a keresztyénségben rejlik, hiszen maga a Krisztus teste: az anyaszentegyház sem egvéb. mint a legtisztább és legönzetlenebb közösség, amelv nem ismer társadalmi, felekezeti. faii és foglalkozásbeli különbségeket. Ez a keresztvénség valódi értelemben vett uralma eszményi parancsuralom, amelyben nem a tévedésre, rosszindulatra, vagy éppen kegyetlenkedésre alkalmas emberi vezető szabja meg az iránvt. hanem az emberiség örökké jóságos Eszményképe. Az ő rabszolgasága viszont lelkiismereti szabadságot biztosít a benne hívők számára, tehát van olyan összefogó kanóc,s, amelv minden keresztyént egv táborba gyűjthet. Gondolkoznak-e ezen a politikai élet vezetői és azok, akik az úi. jobb. igazságosabb Magvorország felől álmodoznak? Sohasem volt olyan nemzeti szükség a keresztvénség, mint ma és sohasem várt olyan nagv feladat az evangélizációra, amikor nemcsak az egyház lelki megújulására, de rajta keresztül a nemzet felépítésére és megerősítésére hivatott. Az evangélizáció tehát nemzeti feladat és csak szájával hirdeti magyarságát az a református magyar, aki nem támogatja az evangélizáció lélek- és nemzetmentő munkáját. ... V .. ■ s. Krisztusra építeni annyit tesz, mint rajta keresztül függeni össze a világgal és az Istennel. Ravasz László.
