Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-08-15 / 11. szám
á __2____________________________________________ he ly, Komárom, Székesfehérvár, Kaposvár, Dombóvár stb.) lelkipásztorait, ahol az evangé- lizáló testvérek dolgoztak, meg nem hallgatták, a sződligeti Megbékélés Házában egyetlen órát nem töltöttek el. Nem vád, vagy panaszként említem ezt meg, hanem csak úgy érdekességből. Nincs szükség munkásokra. Végre az Ür 1940.-ik esztendejében olyan jól áll a magyar ref. egyház, hogy a sok aratnivalóhoz sok az aratója is s megengedheti magának azt a fényűzést, hogy egy egész kis munkáscsoportot kiállít a munkából. Felteszem a kérdést mindazok számára, akik a magyar református egyház lelkiébredéséért felelősséget éreznek és felelősséggel tartoznak, akár vezetők, akár vezetettek, hogy az evangélizáció életszükséglet-é számunkra, vagy csak fényűzés? A jelek azt mutatják, hogy nagyon sokan csak fényűzésnek tekintik. Mint gyanús, felesleges dolgot leintik, félreteszik, vagy mint fertőző betegségtől riadtan húzódnak el tőle. Pedig mindenféle hivatalos egyházi jelentésekből, egyházi újságokban megjelent cikkek egész sorozatából azt olvassuk, hogy itt az utolsó órája annak, hogy a lelkiébredés elkövetkezzék egyházunkban, falusi és vqrosi gyülekezeteinkben, szórványainkban és tanyáinkon. Mért engedjük, hogy a legtöbbször felületesen kitöltött belmissziói jelentések, mint halotti lepel takarják el előlünk a lelkileg pusztuló gyülekezeteket, s homályosítsák el lelki tisztánlátásunkat? Talán azért, hogy önmagunk megnyugtatására vígan és hangosan belekurjantsuk a világba, hogy nincs itt kérem semmi baj, csak néhány ember nem fér a bőrében. Közben folynak a kitérések, kötik kárunkra a reverzálisokat, lassan, de biztosan kiürülnek a templomok és elkésve jövünk rá, hogy a különböző lelki injekciók már nem segítenek a bűntől beteg lelkeken. Éhes és szomjas lelkek tőlünk idegen helyeken próbálják éhségüket és szomjúságukat csillapítani. Krisztus és a tiszta evangélium kell nekik. A magyar reformátusság lelkét csak Krisztussal és a tiszta evangéliummal lehet megmenteni és megtartani. Miért gördítenek hát akadályt azok munkája elé, akik isteni elhívásra és a Szentlélek belső kényszerítésére biztos megélhetést, tanítónői állást, családi otthont, kényelmet elhagytak csak azért, hogy járják a magyar református gyülekezeteket és a lelkiNYÍRSÉGI virrasztó ébresztés munkáját végezzék? Semmivé váljék egyelőre csak 9 evangélizáló testvér szolgálata és a többieké, akik ebbe a munkába további évek során beállanának? Az igaz, hogy ma divatosan hangzik az evangélizáció, mindenki evangélizál, mert mindenféle előadást és összejövetelt evangélizáló alkalmaknak hirdetnek, csak az a baj, hogy a legtöbbször az illetőknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy mi is az az igazi, komoly evangélizáció?! Mi féltenivaló van a baráti társaság evangélizáló munkájától? Anyagi támogatást soha nem kértek a hivatalos egyháztól. Isten mindent kirendelt számukra bőségesen. Ezután is így lesz. Féltik a lelkeket, a lelkipásztorokat ? Félünk, hogy az evangélizáció nyomán támadó lelkiébredés több munkát ad a gyülekezetekben ? Tisztázzuk és lássuk meg, hogy magyar ref. egyházunkban felesleges „fényűzési cikk“ az evangélizáció, vagy pedig élet-halál kérdését jelentő „életszükséglet“? Ha FÉNYÜZÉSI CIKK, akkor félre vele, s bunkózzuk le az egyetlen, hitvallásos alapon álló és munkálkodó evangélizációs baráti társaságot és dobjuk a Dunába a Megbékélés Házát egész berendezésével együtt. De... ha... ÉLETSZÜKSÉGLET, s kell, mint a mindennapi falat kenyér, akkor vigyázzunk.,.amig nem késő ! Dr. ikafálvi FARKAS BÉLA. MEGBÉKÉLÉS HÁZA i Miért jöttem a „Megbékélés Házá-“ba? A magamfajta, munkában megfáradt, agyonhajszolt embernek egész lénye egy csendes, minden vonatkozásban nyugalmat biztosító helyre vágyik, hol lélekben és testben fel- üdülhesen, megerősödhessen, hivő keresztyéni nyelven szólva: újjászülethessen. » Azért jöttem ide ismét én is, mert tudtam. hogy itt kikapcsolódhatok a világi élet áramlatából s elvonulva a Duna csendes partján átadhatom magam a teljes pihenésnek, mikor a test leveti fáradalmait, törődéseit, a lélek pedig szabadon foglalkozhat Isten Igéjével. De jöttem azért is, mert tudtam, hogy itt főleg a református gyülekezeti evangélizáció baráti társasága tagjaival találkozom, kik kö-
