Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-08-15 / 11. szám
nyírségi virrasztó 3 zött nincsenek ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag és patvarkodások, pártütések, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók, melyek semmiesetre sem alkalmasak a lélek és test igazi békességének nyújtására. A lélek ápolásán kívül különben testi szórakozás is található itt, például a délutáni szabadidőben, amikor a telep látogatói fürödnek, vagy vidám játékokkal szórakoznak. A folyó évi látogatásomkor két drága kis gyermek, egy 10 éves s egy 13 éves leányka is volt ott, kiknek játékközbeni aranyos, boldog és hamisítatlan kacagása bizonyíték volt arra, hogy az ő lelkűk és testük is megtalálja e helyen a szükségletét, pedig én azt hittem, hogy e hely a kisebb gyermekeknek kényszerrendszabályként alkalmazott javító, de úgy látszik, boldogan csalódtam. Ez a két kis leányka különben, a nap nagyobb részét kitevő lelkigondozás, igehirdetés, éneklés alatt, korát meghazudtoló arccal * és figyelemmel mélyedt el és semmi kétségem az iránt, hogy Isten Igéje az ő kicsiny szívükből sem tér meg üresen. Ez a Megbékélés Háza és én azért jöttem ide, hogy lélekben és testben egyaránt felüdüljek s kérem Istent, nagyon sok éven át segítsen ehhez hozzá ! Molnár József. | GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ Ami kimaradt. A Protestáns Szemle ez évi augusztusi számában Gaudy László, budapesti evangélikus hitoktatási igazgató „Evangélizáció evangélikus egyházunkban“ címen érdekes és értékes cikket írt. Az evangélikus testvéregyház nagyobb belső egységét és rugékonyságát mutatja ez a cikk, mert ímé ők már megtalálták a közös protestáns sajtóban is ennek a munkának ismertetését. Nálunk az evangélizáció kétirányú: Túróczy Zoltán püspök a lelkészek evangélizációját, vitéz Sréter Ferenc lelkész pedig' a gyülekezeti evangélizációt végzi, mind a ketten kétségkívül Istentől megáldottan. Hálával magasztaljuk Istent ezért a munkáért, mert minden bizonnyal Ö végzi azt választott eszközei által. Valami megjegyezni valónk mégis van. Ezt a megjegyzésünket azért tartjuk szükségesnek megtenni, mert a fenti cikk közös protestáns lapban jelent meg és benne a szerző az evangélizációnak az evangélikus egyházban való megindulását történelmileg is ismerteti. Ebből a történelmi ismertetésből maradt ki valami, ami éppen közös protestáns szempontból igen lényeges. Hogy miért maradt ki, nem tudjuk. Vitatkozni nem akarunk, ezért csak a mi lapunk szerény keretében mondjuk el azt, ami amott kimaradt. Hiszen az se nagyon biztos, hogy „mi“ amott helyet kapnánk ennek közlésére, lévén csak félig-meddig elfogódot- tak. Hiszen még református egyházi lapjaink is agyonhallgatnak. A gyülekezeti evangélizáció a magyar evangélikus egyházban, mint vitéz Sréter Ferenc munkája nem utolsó sorban éppen a Református Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága hatására indult el. Vitéz Sréter Ferenc, mint a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség főtitkára érdeklődést mutatott a mi munkánk iránt. Az 1937. évi baráti találkozónkra, melyet Sződligeten a Megbékélés Házában tartottunk, őt is meghívtuk. Itt nyerte azt az elkötelezést, hogy amit mi a református egyházunkban végzünk, ő a testvér evangélikus egyházban végezze. Az evangélikus Baráti Mozgalom 1937-ben meghívta Ecsedy Aladár tahitótfalusi lelkipásztort és e sorok íróját, hogy nyári gyenesdiási találkozójukon ismertessék a gyülekezeti evangélizációt. Ennek a találkozónak főtémája az volt: Mit tegyünk? Ekkor terjesztették elő a fiatal, finn hatás alatt álló evangélikus lelkészek a népfőiskolára vonatkozó terveiket. Itt született meg a nagytarcsai evangélikus népfőiskola. Ekkor ismertettük mi a gyülekezeti evangélizáció munkáját és módszerét. Az általunk előadottak igen nagy érdeklődést váltottak ki a Túróczy Zoltán, akkor még győri lelkész és dr. Molnár Gyula közig, bíró vezetése alatt álló értekezlet tagjai leikéből. Előadásomban azt is megemlítettem, hogy már több evangélikus lelkésztől kaptam gyülekezeti evangélizáció tartására meghívást, amit azonban elvi okokból nem fogadtam el, mivel a gyülekezeti evangélizációt csak hitvallásos alapon lehet végezni. Az általunk előadottakat ez az értekezlet magáévá tette és azonnal gyakorlati lépéseket is tett azok megvalósítására. A Baráti Mozgalom vitéz Sréter Ferencet felkérte, hogy kezdjen bele az általunk már kipróbált alapelveken és módszer szerint a gyülekezeti evangélizációba. így indult meg a gyülekezeti evangélizáció a magyar, evangélikus egyházban ! 1938 nyarán vitéz Sréter Ferenc ismét felkeresett a Megbékélés Házában, hogy tapasztalatairól és nehézségeiről beszélgessünk. Ez a közös beszélgetés is igen sok kérdést tisztázott s mindkettőnk szolgálatát megtermékenyítette. Boldog és Isten iránti hálával látjuk, hogy az általunk évek során kipróbált alapelvek őnáluk is jól beváltak, mert hiszen evangéliumiak, Istentől valók és imádságból születtek azok. Az is hálával tölt el bennünket, hogy az általunk kidolgozott alapelveken és módszerekkel eleinte szintén nem hivatalos úton megindult evangélikus gyülekezeti evan-
