Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1940-08-15 / 11. szám

a. ii v .) eviuiyam. 11.

Nyíregyháza, 1940. augusztus 15NYÍRSÉGI

... a sötétség szűnni kezd é s az igaz világosság már fénylik.

I. János 2:8.

... ideje már, hogy az álomból felserken jűnk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett.

Róma 13:11-12.

REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGELIZÁCIÓS KÖZLÖNY

Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Felelős szerkesztő: I Megjelenik minden hó 1 és 15-én.

Nyíregyháza, Bencs L.-tér 5. I. I BÉKEFI BENŐ I Előfizetési díja egy évre 1 ‘50 P. Telefon: 599. I oki. református lelkész. I Egyes szám ára 10 fillér.

Fényűzés vagy életszükséglet?!

A földi életben sokszor tragikusan összetévesszük egymással a fényűzési és életszükségleti cikkeket.

Sajnos, református egyházunkban is tapasztalhatunk ilyenféle jelenséget. A legfontosabb lelkimunkáról könnyen kiállítjuk a bizonyítványt, hogy csak fényűzési cikk, nélkülözhető, vagy éppen gyanús, egyelőre tehát félre kell tenni. Csak később derül ki, hogy amiket fontosabbaknak, lelki életszükségleti cikkeknek értékeltünk, keveset érők, hasznavehetetlenek, hiábavalók. Természetesen a tévedésünkre csak későn jövünk rá, amikor már abból helyrehozhatatalan károk származtak.

Tíz napot töltöttem el ismét Sződligeten, a Megbékélés Házában. Alkalmam volt újra meglátni és megtapasztalni Isten kegyelmét, amint Szent Lelke újjászülő erejével sok lelket a magáévá tett, bűneiből, nyomorúságából, megkötözött állapotából kiszabadított s úgy bocsátott vissza a világba.

A sződligeti evangélizációs telep munkája, a református gyülekezeti evangélizáció barátai társaságának csak egyik, mégpedig a nyári szezonra szóló mukaága. Tíz-tíz napos összejöveteleire (turnusaira) az ország minden részéből sereglenek férfiak és nők, társadalmi, foglalkozási, sőt vallási különbség nélkül. Ez az egyetlen magyar református evangélizációs telep.

A baráti társaság munkájának főrészét azonban a gyülekezeti evangélizáló munka, a lélekmentés szolgálata alkotja, mély egész éven át folyik. Evangélizátorok (ref. lelki- pásztorok) és evangélizáló testvérek mennek

meghívásra az egyes ref. gyülekezetekbe, hogy ébresszék a bűn 'álmából a lelkeket, hogy tisztán és elegyítetlenül hirdessék az evangéliumot.

Sajnos, ez csak így VOLT!!

Mert ez évi június 30-án, felsőbb egyházi rendelkezésre a nyíregyházai evangélizáló testvérházat, ahol az evangélizáló testvéreket képezték ki, fel kellett oszlatni és 9 testvért el kellett bocsátani. Több évi huza-vona után a felettes egyházi hatóság végre jóváhagyta ugyan a baráti társaság alapszabályát (s az belügyminiszteri jóváhagyásban is részesült) és hozzájárult működéséhez, de ugyanakkor az isteni szolgálatra repülni kívánó madárnak levágta az egyik szárnyát, az evangélizáló testvérházat. Ezzel megszűnt a lehetősége annak, hogy a határozott és komoly evangélizáló munka számára különlegesen előkészített munkásokat állíthassunk szolgálatba. Mert hangsúlyoznom kell, hogy ez nem diakonisszaképzés volt, melyet áldásosán végeznek a már meglévő anyaházak! Szabad tehát dolgozni, de nem lehet munkásokat kiképezni. Olyanformán van ez, mintha azt mondaná valaki, hogy szabad a szőlőskertet munkálni, de szőlőmunkásokat kiképezni és munkábaállítani tilos.

A baráti társaság természetesen engedelmeskedett a felsőbb parancsnak, bár akik a feloszlató rendelkezést végső fórumként kimondták, sem a nyíregyházai testvérházban nem jártak, (kivéve a tiszántúli püspököt, aki egy alkalommal rövid látogatást tett ottan), annak munkáját át nem nézték, az ott kiképzett testvéreket soha nem látták, azoknak a gyülekezeteknek (Nyíregyháza, Szeged, Szombat-