Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-03-15 / 1. szám
nyírségi virrasztó 5 re és Jézus Krisztus vérével való meghin- tésre.“ (I. Péter 1:2.) Nagyon megítéltettem az engedelmességemben. Mert nemcsak nekem jobb, ha engedelmes vagyok, de egyenesen arra választattam ki. Hányszor ígértem, fogadtam, hogy engedelmes leszek és nem sikerült, mert én akartam. Olyan jó, hogy az Ür időnként így elcsendesít és bevilágít a szivembe. Nagyon jó és új volt számomra a „Miért van visszaesés“ című előadás egy hasonlata. Van visszaesés a mások életében is, mert hasonlók vagyunk egy folytonégő kályhához, melyre rakni kell folyton, de időnként bekor- mozódik. Isten azért készít alkalmakat a megtisztulásra és a tűz felgerjesztésére is. Kedves volt egyik Testvérünk hozzászólása egy Igével: .,Ne örülj én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Ur az én világosságom ! (Mikeás 7:8). Egy másik hozzászólás: Ügy tapasztaltam a magam életében, hogy a keskeny ut két árok között vezet. Egyik oldalon a gőgnek, hiúságnak, másik oldalon a csüggedésnek az árka. Ha az egyikből kikéi a hívő ember, egy kis lendülettel a másikba kerül. Vigyázat azért mind a két oldalon! Az imaórán sok haszontalan és üres imádságot ítélt el bennem Isten Lelke. Ebben is meg kell újulnom. Délután még egy előadás : „Mivé lesz bennünk az Ige“ címmel. Egy ismerős házaspárral beszélgettem utána. Nagy munkába fogtak. Építkeztek. Ez lefoglalta egész idejüket, nem értek rá foglalkozni a Lélek dolgaival. Nagy kárát vallották. Nem érte meg. A világnak gondja és a gazdagság csalárdsága megfojtani igyekezett szívükben az Igét. Este szeretetvendégség volt. Beszámolók hangzottak el az egyes gyülekezetekben végzett evangélizációkról. Mindegyikből világos lett. hogv szükség van rá és kell Isten országa építésében az evangélizáció szolgálata. Végül befejező áhitat a galáciabeliekhez írt levél 6. része 14. verséről. És adja az Ür, hogy valóban sem nekem, sem neked ne legyen másban dicsekedésünk, hanem csak Jézus Krisztus keresztjében. Bözsike testvér. lA<z Istennek gondja van arra is, hogy minden teremtett dolgot övéinek javára és üdvére kormányozzon, még az ördögöt is. Kálvin János. Isten az egész világot a belső élet érdekében teremtette: leikéből, leikével a lelkek számára. ' dr. Ravasz László. Családlátogatás Sok öröm és hála van szívemben, mikor elindulok a szolgálatra. Örülök annak, hogy én is elmondhatom, hogyan könyörült rajtam, a veszedelem felé rohanó emberen, Isten. Öröm és boldogság nekem arról az Istenről beszélni. Akinek az az akarata, hogy minden ember idvez üljön és az igazság ismeretére eljusson. Nagyon sokszor aztán ezt az örömöt a szomorúság váltja fel, amikor látom azt, hogy mennyire halott és sötét egy-egy lélek az Isten dolgaival szemben. Látogatás közben egyik családnál vagyok. Kedves, öreg nénivel beszélgetek. Elmondja, hogy ő nem tud már kint járni és így a szoba négy falához van kötve. Nagyon nehéz is neki, mindenki mehet, csak ő nem. Valóban nehéz is minden szomorúság Jézus nélkül, állapítottam meg. Aztán elmondta, mit szokott csinálni. Olvas Bibliát, háromszor is egy nap. Miért olvassa? — kérdeztem. Mert kedves könyv s enélkül nem tudok meglenni, — volt a válasz. Igen kedves könyv, mert Jézusról sok mindent olvasok belőle. De mit ér, ha nem úgy olvasom, mint az életnek kenyerét, mint amelyikben az örökéletem van? Beszélgettünk az üdvösség kérdéséről is. Megkérdeztem, hogyan gondolja az üdvösségét a néni? — Nem tudja azt senki fiam, hogy hova jut. — Dehogy nem. Jézus nélkül mindenki a kárhozatra jut. Ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örökéletre. (Máté 25:46.) Sokan azok közül, akik alusznak, felserkennek, némelyek örökéletre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra. (Dániel 12:2.) ö sok jót cselekedett egész életén keresztül, az Isten majd beszámítja és örökéletre viszi. Kegyelemből tartattatok meg a hit által, nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. (Efézus 8:9.) A jó cselekedet nem lehet protekció Isten előtt, emellett még az ember elkárhozhat. de aki hisz a Fiúban, örökélete van. Bizonybizony mondom néktek, aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örökélete van és nem megy a kárhozatra, hanem átmegy a halálból az életre. És te, hogyan gondolod az üdvösségedet? Átmentél-e a halálból az életre? Erzsiké testvér. I I
