Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-06-15 / 7. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó Ságban élő református lelkeket. Nagy számmal vannak reformátusok a katonaság között is. Munkácstól Vereckéig közel 800 református él szétszórva a gyári kolóniákon, bakterházak- ban, — nagy kaszárnyákban. Sokan vannak az odakerült tisztviselők között is, kiket fel kell kutatni s rendszeres lelkigondozásban részesíteni. Nagy feladat vár az igehirdetés mellett az iratmisszióra. Olcsó evangéliumi iratokból könyvtárt szeretnénk létesíteni. Traktátusokat, hitépítő, evangélizáló iratokat nagy számban és állandóan osztogatunk. Ez a munka külső váza. A belső erősséget úgy készítgeti Isten, hogy Szolyvára érkezésem harmadik estéjen egy imádkozó testvért ajándékozott nekem egy gyári munkás személyébe^, kivel azóta minden este fölkiálthatok Istenhez, hogy adjon ébredést a Kárpátalján élő lelkek között. Imádkozz Te is, hogy szaporodjunk, — s mi, akik már együtt vagyunk, megtisztulva adhassuk át magunkat Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésére. P. Tóth Lajos. MEGBÉKÉLÉS HÁZA Megnyitó csendesnap. A Megbékélés Háza e nyári szolgálatát megnyitó csendesnapra már 8-án este érkeztek nehányan. Akkor volt az első esti áhitat, amelyen Lukács 22:39—46 alapján szólt hozzánk Isten Lelke. Vasárnap, 10-én, szép napsütötte reggel vettük csak észre, hogy az újra megáradt Duna szinte majdnem egészen körülvette a telepet. A gyümölcsösben, ahol máskor ilyenkor reggel olyan jó volt elcsendesedni, több mint fél méter magasságban víz áHt. A konyhakertet, — melyben olyan jó volt szemlélni a növekvő vetemériyt, amelyből egyszer majd a nyár folyamán, vagy talán többször is, jóízűen ehettünk volna, már azért is, mert mi munkáltuk, nekünk termett, — ezt is teljesen elöntötte a víz, csak úgy ^sejteni lehetett: amott a krumpli, emitt a kukorica, a zöldség, a spenót és a többi. Éppen egy felzászlózott hajó vitte a kirándulókat Visegrád felé; a hajó ott járt, ahol máskor mi a parton sétálva kavicsot hajigál- tunk az öreg Dunába. Ez a látás a megnyitó csendesnapnak szomorkás hangulatot adott. Egyre gyűltek össze a megnyitó csendesnap résztvevői Budapestről, Gödöllőről, Neszmélyről, Nyáregyházáról és magáról Sződligetről is. Nem voltunk sokan, de akik együtt voltunk, örömmel és hálaadással vettünk részt a Megbékélés Háza e nyári szolgálatának első alkalmán. Nagyon kedves volt az új, díszes haranglábon függő, kis harang reggeli bibliaórára hívogató hangját hallani. Ott ültünk körbe a többek által már jól ismert tábori székeken; magunkat megalázva néztünk bele az Ige tükrébe, az Efézus 2:1-—10 versekbe, hogy benne keresztyén múltúnk, jelenünk és jövőnk valóságát láthassuk meg. Számomra legtöbbet a jövő reménysége jelentett, mert azt láttam meg, hogy akármit hoz is külsőleg a holnap, mindenképen csak azt hozhatja lelkileg, hogy Isten bőségesebb és nagyobb kegyelmét ismerem meg. A délelőtti istentiszteletet kint, a szabadban tartottuk meg a nagy, öreg akácfák alatt, melyekről a lengedező szellő bőséggel szórta alá a hulló virágszirmokat s lelki szemmel úgy láttam, hogy így önti ránk Isten onnan felülről záporként hulló áldásait. Az Ige: II. Mózes 15:22—27 és Ésaiás 38:17 volt. Az Ige élt és hatott, mert a bennem levő keserűséget: a másokban való csalódást s az újra megelevenedett bűneim miatti elkeseredést áldássá tette nagy szerelmével. Utána megbeszélést tartottunk ezen a címen: Hoqy állunk Istennel ? Ennek végén lelkemben könyörgés ébredt: „Uram, öltöztess fel az alázatosság köntösébe“. Nekem kedves volt az első közös ebéd is. Az újonnan renovált és új teraszokkal ellátott kőépület előtt a hosszú asztal szépen megterítve s ott ültek mellette a kedves, vidám arcok, a megcsendesedő ember szabad örömében. Milyen kedves tud lenni egy ilyen étkezés. Mindenki megkapja a maga porcióját. Az ételtosztó „házigazda“ nem eshet a személyválogatás kísértésébe, mert nem tudja kié az eléje tartott tányér. Étkezés közben egy gondolat bántott: Hogy tudja a telep vezetősége jól tartani a jó levegőtől felfokozott étvágyú résztvevőket a napi 2.50 P-ből? Feleletül beláttam a szobába s onnan felém meredt tartalmat nyerve a felírás: Van Isten ! Kevesebb volt most a magányos elcsen- desedésre a hely, mert a Duna ott hullámzott, ahol máskor ilyenkor elrejtőzni szoktunk, de azért mindenki megtalálta a maga kis csendes zugát, bokrát, árnyékát, ahol egyedül lehetett megcsendesedve a magát megjelentő hatalmas, megváltó Isten előtt. Nem tudom, a többiek lelke mivel telt meg ebben a csendességben. de számomra elkötélezést jelentett: imádkozni, hívogatni, szolgálni, anyagiakkal támogatni a Megbékélés Házát, hogy az a sok lehetőség, ami van ezen a telepen, minél többek számára áldásadólag felhasználódhassék. Ügy mégtelt szivem hálaadásai, hogy a magyar református egyháznak adta Isten ezt a helyet. Óh, sokan nem ismerik. Óh, sokan megmosolyogják. Talán vannak, akik gúnyo
