Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-05-15 / 5. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó • lenlétét. Az egyház főgondnoka, a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék elnöke minden alkalommal jelen volt és jó példájával, valamint kedves bizonyságtételeivel igvekezett szolgálni. Volt óra a középiskolásoknak, a leányoknak, az asszonyoknak, a férfiaknak, a vasárnapi iskolásoknak és a vasárnapi iskolai vezetőknek, valamint a gyülekezeti munkásoknak. Isten kegyelméből eljutottunk oda is, hogy megindíthattuk az imaórát. Még kevesen imádkoztak ugyan, de jó reménységgel lehetünk felőle, hogy a lelkipásztor további munkája folytán az evangélizáció eredményei medret találnak maguknak. Az evangélizációra több környékbeli lelkész látogatott el, legtöbben a felszabadult területről. Mint amilyen gyönyörű kilátás van a sátoraljaújhelyi hegyek tetejéről s örömmel szemléltük a régi trianoni határt, azt a helyet, ahol a magyar csapatok először léptek át a Felvidékre, éppen úgy azt mondhatjuk, hogy a lelki kilátások is nagyon biztatóak és imádkoznunk kell azért, hogy az ördög támasztotta korlátok éppen úgy összeomoljanak, mint ahogy összeomlott a cseh határ. Május folyamán már több evangélizációra nem megvek, csak rövidebb szolgálatokat végzek Rákospalotán, Kiskoszmályon, Budapesten egy-egy konferencián. Ecsedy Aladár. MAROKPAPI. Pünkösd bűnbánati hetében, május 5-től 11-ig folyt az evangelizáció ebben a kedves kis beregi faluban. A lelkipásztor Barcsa József, nem volt otthon, csupán a két utolsó estén s ezért távollétében egyéb lelkészi szolgálatot is végezhettem. Az összejövetelek minden este fél 8-tól fél 9-ig voltak az iskola tágas termében. Mivel épen a szántás és vetés munkája járta a határban, szolgálatomat csak olyan csendes előkészítésnek szántam egy következő nagyobb evangelizáció számára. Isten azonban megszégyenített. A nagy terem esté- ről-estére egészen megtelt, sőt az érdeklődés állandóan fokozódott. Voltak, akik egyenesen a mezőről jöttek az összejövetelre. Isten lelke munkálkodott közöttünk. Nagy szomjúság mutatkozott meg különösen a férfiak részéről. Volt alkalmam lelkibeszélgetést folytatni néhány fiatal emberrel. Én magam nyertem a legtöbbet, mert esténként tapasztalhattam erőtlenségemben Isten erejét. Látva az evangélium iránt megmutatkozó nagy érdeklődést, elhatározták, hogy ősszel egy újabb és még nagyobb evangelizáció tartására meghívják Békefi Benő testvérünket. Imádkozzatok a megmozdult lelkekért! P. Tóth Lajos. SZÉKESFEHÉRVÁR. A régi, szép, királyi városban Dunántúl egyik legnagyobb református gyülekezete él, melynek közel 5000 tagja van. Lelkipásztora a múlt év decemberétől Bódás János. Van a gyülekezetnek önálló hitoktató lelkésze, két hitoktató segédlelkésze és négytanerős iskolája. Imreh lona testvér április 1. óta ott munkálkodik. A gyülekezet bár városias jellegű, de igen sök egyszerű és szegény ember tagja van. Az evangéliumi munka Bödás János beiktatásával kezdődött, mely a gyülekezetben nagy kavarodást idézett elő. A városban hosszú idők óta dolgozik egy „Fébé“ közösség, melynek diakonisszája s tagjainak legnagyobb része református. Az evangélizáció május 2—11-ig tartott. Délután fél 6 órakor volt az imaóra, melyre szép számmal jártak. Sok áldást jelentett sokak buzgó imádsága. — Hat órakor volt a hitmélyítő bibliaóra, melyre 80—100-an jártak el, ezeken az Efézusbeliekhez írt levelet tanulmányoztuk végig. Hét órakor volt a templomi evangélizáció. Ezeknek témái és Igéi a következők voltak : 2-án : Mi a keresztyénség? Máté 7:21—23, János 6:29, I. Tim. 2:4; — 3-án: Hol a hiba ? Préd. 1:2—3, Jel. 2:4, 14, 20, 3:1, 15—17; — 4-én : A más mérték. Ésaiás 55:8—9, Máté 6:33, 20:25—28, Róma 3:10—12; — 4-én : A lemosolygott ellenség. Efézus 6:12, I. Péter 5:8, Lukács 8:15, János 8:44; — 6-án : Segíts magadon!... De hogy? János 5:6—7, Zsoltár 49:8, Márk 8:36, Zsid. 10:4; — 7-én : Isten megszólal. I. Mózes 3:9, Ésaiás 43:1, Jeremiás 31:3, Lukács 2:10—11, I. János 5:9—12; — 8-án : Miért küldte Isten a Fiát ? I. Kor. 10:30, Lukács 4:18, I. János 3:5, 8; — 9-én : A tökéletes áldozat. Zsid. 9:11—15, I. Péter 1:18—19, Gál. 3:13, II. Kor. 5:22; — 10-én : Emberi válasz Istennek. Máté 22:1—14, Lukács 19:44-44, Róma 2:4—5, Zsid. 3:7—8; — 11-én : Vesztek erőt. .. Csel. 1:8, Róma 8:10—11, II. Kor. 12:9—10, Fii. 3:13. Minden este nyolc órakor ugyancsak a templomban utóösszejövetelt tartottunk, melyeken a keresztyén élet gyakorlati kérdését, ezzel párhuzamosan az úrvacsorái kérdéseket tárgyaltuk meg. Néhány írásban feltett kérdésre is adtam feleletet. Külön összejöveteleket tartottunk május 5-én reggel a fiatalembereknek, délelőtti istentisztelet után a férfiaknak, délután a leányoknak, 7-én és 11-én délután a presbitereknek, 10-én délután az asszonyoknak s 11-én délelőtt az S. D G. leánykollégiumnak. 8-án volt a környékbeli lelkipásztoroknak a csendesnapja, melyre több egyházmegyéből is jöttek érdeklődők. Ezen Fii. 3:4—14 alapján beszélgettünk s az evangélizáció ügyét tárgyaltuk meg.
