Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1940

7

2. Nem csekély mértékben erősítette a verbálizmus szellemét az ókori rétorok tanulmányozása, amely bizonyos fokig a műveltségnek és az ékesszólásnak azonosítására vezetett.

3. iNem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a természettudományok, amelyek a megfigyelést és kísérletezést, tehát a betűtől független ismeretszerzési módokat erősítették meg, csak a legújabb korban fejlődtek ki. Az elmúlt századok műveltsége elsősorban humán jellegű, gondolati műveltség volt, s ennek a hordozója minden időben a szó.

4. Végül van a verbálizmusnak egy tértől s időtől független oka is. A szavak könnyen a tudás látszatát keltik, s a tudatlanság nem egyszer üres szóköntös mögé búvik el. A szellemtelen ember is a szellemes benyomását keltheti, ha olvasmányai szellemes szavait vagy kifejezéseit jól emlékezetébe vési, s alkalomadtán társaságban ügyesen felhasználja. Ugyanígy az értelmetlen ember is az értelmes látszatát keltheti, — legalább is ideig-óráig, — ha másoktól hallott vagy olvasott ismereteit kellő időben és helyen felhasználja. Az ilyen pávatoliaknak különösen hozzá nem értők előtt van nagy sikere. A szavak e különös szerepére gondol Goethe, midőn ezt mondja:

Da seht, dass ihr tiefsinnig fasst,

Was in des Menschen Hirn nicht passt;

Für, was drein geht und nicht drein geht,

Ein prächtig Wort zu Diensten steht.

(Faust. Erster Teil. II, 7.)

A verbálizmus tehát a mi középiskoláinkban nem a véletlen folytán, nem is a belátás híján, hanem a történelmi fejlődés eredményeként s örök emberi gyarlóságunk következményeképen alakult ki.

A verbálizmus káros hatása történelmi megokoltsága ellenére is már évszázadokkal ezelőtt ismeretes volt azok előtt a pedagógusok előtt, akik korukat megelőzve, napjaink pedagógiai törekvéseire emlékeztető tanokat hirdettek. így pl. Rabelais-) erősen kikel a betű túlzásai ellen, s azt kívánja, hogy tanítványának igazi könyve maga az élet legyen, s ne könyvekből, hanem megfigyelés és kísérletezések útján tanuljon. Alapmeggyőződése, hogy az ember, a középkor felfogásától eltérőleg, természeténél fogva jó, és nem rossz. Ezért semmi ok sincs arra, hogy cselekvésében és szabadságában korlátozzuk. Ennek megfelelően nevelésének alapja