Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1940
15 volna kijavítható, ha a dolgozatot annak szerzője megnövekedett képességekkel és tudással újonnan írná. Ez pedig gyakorlatilag lehetetlen. 2. A tanuló önállóságra való törekvésének eredményeképen megszületett kétes értékű dolgozatok, nemcsak a tanulás, hanem az egyéni nevelés szempontjából is káros hatásúak, mert bár ezek a dolgozatok legtöbbször másoktól vett kész adatok összeszövésé- ből születnek meg, a tanulóban mégis az önálló alkotás illúzióját keltik, s abban a téves felfogásban erősítik meg, hogy mások gondolatainak összetűzése az önálló munkának egyik módja. A kom- piláció a szellemi életben eddig sem volt ismeretlen, ha azonban a tanuló már az iskolában rászokik, még általánosabbá fog válni. De tegyük fel azt az esetet, hogy a tanuló valóban önálló alkotásra törekszik. Az a körülmény, hogy tőle tanárai önálló munkát várnak, azt a hiedelmet keltik benne, és nem is éppen jogtalanul, hogy erre csakugyan képes. Ha ez a hiedelem olyanokban ver gyökeret, akiknek előzetes komoly tanulmányok híján sem kellő tudásuk, sem kellő képességük nincs az önálló alkotásra, akkor ez hatásában még károsabb a kompiláció szokásánál is. Ez a hit pedig könnyen kialakulhat a tanulóban, mert a dolgozatok felolvasását követő vita nemcsak jogává, hanem egyúttal kötelességévé is teszi a tanulóknak, hogy társaik felolvasott dolgozatához, hozzászóljanak, bár legtöbb tanuló nem rendelkezik azzal az előzetes tanulmányt feltételező tudással, amely egy meghatározott problémakörben mozgó dolgozat elbírálásához szükséges. Az eredménye ennek a felelőtlenség és felületesség s az a veszedelmes szokás, hogy kellő tudás nélkül hozzászóljunk mindenhez. Kultúránk válságának egyik legkiválóbb elemzője, Ortega13) szerint a mi korunk egyik legnagyobb betegsége, hogy manapság mindenki feljogosítva érzi magát, hogy a maga speciális munkakörén kívül eső kérdésekhez is felelőtlenül és felületesen, de annál nagyobb önbizalommal szóljon hozzá. Vigyázzunk, nehogy az iskola, ahelyett, hogy csökkentené, még inkább növelje korunk e súlyos betegségét. 3. Ebben a felelőtlenségre és felületességre hajlamos típusú tanulóban az iskolában felvett lelki magatartása a közösségi nevelés szempontjából is káros jellemvonásokat fejleszthet ki, mert arra a meggyőződésre vezeti, hogy a tanulónak nemcsak joga és kötelessége, hanem egyenesen érdeme is, ha mindenkor és mindenben a maga egyéni véleményét mondja, ami akarva, nem akarva, másokkal szembeállítja. Ezért mondja F. W. Foerster: „Az alkotó előretörés (Vordringlichkeit), az öntevékenységre irányuló állandó akarat antiszociális jellemeket teremt. Ezek soha
