Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1940
16 sem hallgatnak másra, sohasem képesek önzetlenül idegen életet és gondolatot magukba felvenni és teljesen képtelenek arra a tiszteletre, amelyet Goethe a nevelés középpontjába állított."14) Miután megismertük azokat a káros következményeket, amelyeket a túlkorai önállóságra való nevelés az egyén értelmi és jellembeli fejlődésére nézve előidézhet, vegyük számba azokat az előnyöket, amelyeket a verbálizmus kétségtelen veszedelme ellenére is a tankönyvhasználat a tanulóra nézve jelent. 1. Minden tudománynak megvannak a maga sajátos alapvonalai, illetve alapfogalmai, amelyek a tények végtelen tömegéből induktive alakultak ki. Aki ezeket az alapvonalakat, melyek a részletek tömegében mintegy útmutatóul szolgálnak, nem ismeri, könnyen eltéved, s nem fogja látni az erdőt a fától. Aki pl. nem ismeri a középkori szellem lényeges vonásait, nem fogja megérteni a szerzetes rendek keletkezését vagy a kereszteshadjáratokat. Aki nem ismeri a romanticizmus általános szellemét, nem érti meg teljesen Victor ffugo műveit. Aki nem ismeri a természetrajz alapfogalmait, az a növényi és állati egyedekkel meglehetősen tanácstalanul áll szemben. S így van ez minden tudománynál. Arra ugyanis nincs idő, hogy a tanuló induktive a tények halmazából maga állapítsa meg az egyes tudományágak alapvető tényeit vagy törvényeit, nem is szólva arról, hogy legtöbb tanulónak erre képessége sincs. Ezt a tankönyvből kell elsajátítani. A jó tankönyv tehát kikerülhetetlen és szükségszerű segédeszköz. Ez idő szerint nincs és a jövőben is alig képzelhető el, hogy legyen megfelelőbb segédeszköz az egyes tudományágak alapelemeinek elsajátítására, A tankönyv helyes használata nem feltétlenül vágja útját a valósággal való közvetlen érintkezésnek, sőt előkészítheti azt. De ezen felül ismereteket és tájékoztatást nyújt az élet olyan területéről is, amelyek közvetlen szemlélettel nem közelíthetők meg. Igaz ugyan, hogy a tankönyv anyagának megtanulása a tanulók előtt népszerűtlen, több pedagógus előtt pedig elavult eljárás, ez azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy tudásunk igazán akkor válik teljessé, amidőn ismereteinket összefüggően el is tudjuk mondani. Az olyan tudás, amelyet a tanárnak mintegy harapófogóval kérdés-felelet alakjában kell kihúzni, csak féltudás. Erre hívja fel figyelmünket William James, az ismert amerikai psychologus, midőn kijelenti: ,,Az a régi pedagógiai módszer, amely papagáj módjára könyv nélkül tanultatott és felmondatott, egy bizonyos igazságon nyugodott. Egy olyan dolog, amelyet egyszerűen elolvasunk, vagy hallunk, a nélkül, hogy szóbelileg ismételtük volna, csak igen felületesen vésődik az emlékezetbe
