Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1940

tehát egy fokkal távolabb esnek, A különbség azonban csak látszólagos.

Mindnyájan tudjuk, hogy az irodalmi ízlés, legalább is átlagembernél, az írók alkotásaival való hosszas ismeretség után lassan, fokozatosan alakul ki, s olykor hosszas iskolázás után is elég bizonytalan marad. Nem egyszer előfordul, hogy a könyvekről alkotott s olykor elmosódott benyomásaink csak akkor öltenek határozott formát, ha utólag egy kiváló irodalmtörténész vagy kritikus véleményét elolvassuk. És ez természetes is, mert azok, akik csak szabadidejükben dilettánsként foglalkoznak az irodalommal, ritka kivételektől eltekintve, nem érik el az ízlés és ítélőképesség biztosságának azt a fokát, amelyet azok elérnek, akik — hajlamaikat követve — az irodalmat életük főfoglalkozásának tárgyául választották. Ha a felnőtt, átlagosan művelt ember ítélőképessége irodalmi tanulmányai után sem elég biztos, mennyivel inkább bizonytalan azé a 16—17 éves tanulóé, aki az irodalommal épen csak hogy foglalkozni kezd. Mit tesz az ilyen tanuló, ha pl. Csokonai műveit a kezébe nyomjuk, hogy olvassa el, s mondja el azokról írásbeli dolgozatában véleményét? Legtöbb tanuló azonnal tisztába jön azzal, hogy ez a feladat az ő erőit felülmúlja, s azután kezd kutatni, hogy kik is foglalkoztak az illető íróval. Ha szorgalmas, a talált munkákat gondosan, ha nem szorgalmas, csak felületesen elolvassa, illetve átlapozza, s azután összeállítja a maga „önálló" dolgozatát. Az irodalomtörténet előzetes tanulmányozása nélkül azonban nem valószínű, hogy eredményes munkát végezzen, mert „az irodalom-történetíró — mondja Faguet — adja meg nekünk mindazt a felvilágosítást, amelyek nélkül nem értenénk az íróból majdnem semmit. Az írodalomtörténetiró hasznos, sőt bizonyos esetekben nélkülözhetetlen felvilágosítást nyújt arról a világról, amelyben a szerző élt, azokról az emberekről, akikről beszélt s mindarról, ami az írót, geniejétől eltekintve, azzá tette, amivé lett... Megadja mindazt az információt, amely nélkül majdnem semmit sem értenénk meg az íróból. Kétségtelen, hogy az irodalomtörténetet előbb kell megismernünk, mint a szerzőt, amellyel foglalkozni kívánunk."12) Az irodalomtörténet előzetes tanulmányozásának elhanyagolásából vagy mellőzéséből származó hiányokon a tanár ad hoc adott útbaigazításai is csak részben segíthetnek. Az eredmény tehát lényegileg itt is ugyanaz, mint az emberiség történeténél. Kellő előkészület és még ki nem alakult képességek hiányában, az átlagtanuló az önálló alkotásnak csak a látszatáig jut el, a valóságban pedig másokra támaszkodva írja meg a maga rendszerint csekély értékű alkotásait.

13