Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1937

6

S mit mondjak még? Csak azt ismétlem meg, amit a Biblia a felolvasott szentleckében mond: Az értelmesek pedig fényiének, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökön-örökké.

Igen, a bölcsek, az igazság hordozói és terjesztői fénylenek már a földön is és fényien! fognak az örök Istennél, aki megfizet mindenkinek érdeme szerint.

Mindezt te már színről-színre látod, boldogult Testvérünk, amit a mi lelkünk még csak óhajtva sejt. Jól esik tudnunk, hogy életed hajója, néhány heti hányatás után, immáron csendes öbölbe ért. Mi mindnyájan, akik tégedet ismertünk, megsíratunk és megáldunk.

Isten veled! — Ámen.

*

A kartársak és a tanítványok nevében Zsolnai Vilmos igazgató búcsúzott el a drága halottól ezekkel a szavakkal:

Gyászoló Magyar Testvéreim!

,,Nem hal meg az, aki milliókra költi Dús élte kincseit, ámbár napja múl...“

Arany Jánosnak eme klasszikus szavait idézem, amikor az ókor klasszikusainak szerelmesétől, Moravszky Ferenctől kell elbúcsúznom azoknak az ezreknek a nevében, akikre ő ebben az intézetben költé dús élte kincseit.

Egy gyönyörűen összhangzatos életnek a kapuzárásánál állunk itt. És ha ezt az életet 24. évétől, 1888-tól, a 62. évig, 1926-ig végigkísérjük, olyan emberi és tanári erényeket olvashatunk ki belőle, amilyeneket az isteni gondviselés kevés földi halandóban sűrített annyira össze, mint éppen Moravszky Ferencben.

Az ember Moravszky Ferenc a maga életbölcseségét azokból a klasszikus remekművekből merítette, amelyeknek az üdítő forrásvízét még ifjú korában szerette meg és ahová élete alkonyán is, felüdülni oly szívesen vissza-visszatért. így vált egyik életelvévé a szélsőségektől való tartózkodás, az arany középút, amelyet kedves Horatiusa hirdetett neki ezekkel a szavakkal:

Ki mindig az arany középutat járja,

Szenny sohasem borul annak hajlékára!