Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1937
7 Pedig a világmegváltást ígérő proletárdiktatúra idején az ő egyenes lelkét is le akarták téríteni az arany középútról. De Mo- ravszky Ferenc nem hajolt meg sem a fenyegetés, sem az erőszak előtt, hanem járt továbbra is az evangélium és a hazaszeretet egyenes útján. A tanár Moravszky Ferencnek a nemes példaadás volt a legszebb jellemvonása. Mikor 1926. július 1-én, 39 évi tanári munkásság után nyugalomba vonult, érdemeit reálgimnáziumunk akkori felügyelője — többek között ezekkel a szavakkal méltatta: ,,A klasszikusokat tanította, az ő tanaikat ajánlotta követésre az ifjúságnak,. De ő maga mutatta a legjobb példát, miként kell azokat tettekben, szellemben és jó erkölcsökben követni...“ Mintaképe volt ő a tanári lelkiismeretességnek, a pontos kötelességteljesítésnek, a szaktárgyakban való elmerülésnek és mindezekkel a tanári kiválóságokkal olyan nemzedékeket nevelt a magyar hazának, amelyekre büszkén tekinthet le a boldogult mester, akik viszont ma is hálás kegyelettel gondolnak vissza egykori mesterükre. Az iskola a maga ,,nagyjai“-nak a sorában őrzi az ő emlékét. Kartársai, tanítványai, tisztelői, barátai szívükbe zárták nemes egyéniségét. És ha mindaz, ami földi és így múlandó volt benne, el is távozik most tőlünk, itt marad velünk az ő gondos magvetésének dús aratása, amely fennen fogja hirdetni időtlen-időkig, hogy: „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincseit, ámbár napja múl .. .!" Feri bácsi! Drága jó mesterünk! Álmodjál csendesen, szépeket és nagy jövőt a te iskoládról! Az Alma Mater, a kartársak és a tanítványok serege búcsúzik tőled: Isten veled! Zs. V.
