Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1937

hiánya, ami a formális célt bizonyítja. Az anyanyelv és irodalom tanítása eszköz bizonyos nemesebb cél érdekében.

A stilustanítás célja meglepően egyezik mindazzal, amit a franciák stílusérzékéről és fejlett ízléséről mondottunk: a tökéletes kifejezőkészség elsajátíttatása s végigvonul a lycée összes osztályán. Kezdetben a nyelvtan tanításával kapcsolatos, sőt az alsó osztályokban, VI e-ben és V e-ben, a grammatika van túlsúlyban, teljesen praktikus alapon, a gyermek megfigyelései alapján, mondatból kiindulva: tehát ugyanazokkal az alapelvekkel, ahogy a mi utasításaink kívánják. Az alap: a szöveg, abból kell kiindulni, s az, illetőleg annak utánzása ad majd támpontot a stílus- tanításra is. A nyelvtani törvények, szabályosságok figyelembevételével kezdődik el ez a stilustanítás, már egészen kezdő fokon, először apró megfigyelések, események, leírásával, ahol nem kell mást követelni, minthogy a gyermek hibátlanul ki tudja fejezni magát, lassan-lassan fel lehet hívni a figyelmüket egy-egy szó, kifejezés szerepére, fontosságára, finomságára. S ez: a finomságok iránt való figyelemkeltés jellemzi a stilustanítást továbbra is; lassan-lassan a vocabulaire franQaise (francia szókészlet) gyakorlati tanulmányozása következik már a V e végén, amikor is minden lényeges szó pontos értelmét, hangulati velejáróját, a szövegben képviselt érték,ét meg kell tárgyalni. Magam is tanúja voltam a II e-ben, — tehát már felsőbb osztályban, — felnőtt fiúk között ennek a részletes és minden apróbb árnyalatot figyelembe vevő szótanulmányozásnak, amely azonban a tanár figyelemkeltő munkája révén egy percre sem vált unalmassá. Inkább az teszi mechanikussá a fogalmazástanításnak mind aktív mint pedig passzív módját, hogy minden egyes esetben az olvasott szöveg a kiindulópont, az ad mintát is. Nagyon különösnek tetszik, ez az első pillanatra, hiszen mi a szabad tételt, az élményi dolgozatot tartjuk a fogalmazástanítás legfontosabb eszközének; csakhogy ne felejtsük el: mi az egész ember nevelését tartjuk szemünk előtt s így igen fontosnak tartjuk azokat a hangulati és akaratbeli elemeket, amelyek okvetlenül a szabad témák következményei; a francia merev racionalizmussal a jó stilizálás készségének elsajátíttatását tűzi ki célul s ezt tökéletesen el is éri. Mindenben nem helyeselhetjük tehát eljárásukat, de tanítási szempontjaik igen érdekesek, illetőleg az, amire, — a már említett finomságokon és fontos szavakon kívül, — még felhívják a figyelmét, A kezdőknél rá kell mutatni az egységesség (tervezet, tehát stilizálás közben szerkesztéstan!) és egyszerűség fontosságára. Stilisztikai érdekesség és jellemzően francia végcél: az egyszerű, pontos és mégis ízléses

13