Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1937
14 stílus! Természetes, hogy a fogalmazások javításául a kollektív javítást ajánlja, a tanulók teljes bevonásával, aminthogy, — mint később látni fogjuk,, — az osztálymunkát mindenütt megvalósítják. A fogalmazástanítás tehát sokkal alaposabb, mint nálunk, hiszen a francia tanításnak a felét teszi ki. Kétségtelenül előidézi azt, hogy a francia intelligencia valóban tökéletesen és választékosán tudja kifejezni magát, viszont magyarázatot ad arra is, hogy miért vannak, különösen az irodalmi és szaktudományi stílusban, megjegecesedett, kővé meredt kifejezések, amelyeken egy félhang változtatása értelmet zavar. A mechanikus módszer következménye ez, amely mindaddig nem engedi a gyermeket érvényesülni, amíg a XVII. század óta akadémikus francia stílus sajátságai nem szívódtak fel a vérébe. Sajátmagam láttam a Heben, hogy a tanár az olvasott irodalmi munka, — épen dráma volt, — egyes felvonásainak a tartalmát maga diktálta le a növendékeinek, mert még „nem bízott a fiúk stilisztikai készségében.“ A következő órára könyvnélkül kellett megtanulni, hogy a hagyományos kifejezéseket elsajátítsák. Stílusunk atyamestere, Kazinczy, ellene volt ennek az akademizmusnak, nem tűrt parancsuralmat épen az irodalmi stílus használatában. A mi szemszögünkből nézve: igaza volt. Viszont az a tény, hogy a francia közép- ískolát-végzettek mégiscsak jobban tudnak stilizálni, mint a mieink, ha nem is igazolja teljesen a francia módszer pedagógiai helyességét, mégis .arra késztet, hogy a mi, bizony fogyatékos középiskolai fogalmazástanításunkat revizió alá vegyük. Nagyon érdekes irodalomtanításuk módszere, amely az egész középiskolán keresztül ugyanaz marad. S ez: a szövegmagyarázat, az „Explication de texte.“ A legalsóbb osztályban is a szöveg a francia óra alapja. Mint láttuk, ott még inkább stílus-mintaként szerepelt, aminthogy ez a szerepe végig megmarad. Ez a szövegmagyarázatnak azonban csak egyik, kisebbik szempontja. Az igazi, a főszempont, amely a IV e-ben kezdődik tisztán irodalmi szövegek olvasásával, az ízlés (a „goüt“) fejlesztése, amely már nemcsak formai elemeket, hanem igazi irodalmi ízlést: harmonikus tartalmi és formai kiegyensúlyozottságot jelent. Minél jobban mélyül el a szövegmagyarázat, annál több a szempont. Mert ne gondoljuk, hogy ezek a magyarázatok csak filológiai feldolgozást jelentenek, sőt, — a filológiai munka mindjobban és jobban háttérbe szorul, minél irodalmibb szövegekről van szó, s mindinkább a: lélektani, szellemtörténeti szempontok lépnek előtérbe. Racine: Iphígénie-ját olvasták, a II e-ben, azon az órán, amelyen részt vettem. A stílusbeli és nyelvtani magyarázatokkal
