Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1936
23 deti meglátásaira vezethető vissza. Kétségtelen, hogy Dewey, Kerschensteiner, Ferriére, Sanderson stb. és a cselekvő iskola sok más kiválósága igen nagy érdemeket szerzett az új iskola, az új módszer kifejlesztése körül, azonban az is bizonyos, hogy ők nem tettek mást, mint meglátták és világos formában kifejezték azokat a fejlődési tendenciákat, amelyek korunk társadalmi viszonyaiban adva voltak. Éppen ebben van az ő nagyságuk. Az iskola sorsa, miként a múltban, úgy a jövőben is attól függ elsősorban, hogy társadalmunk milyen irányba fejlődik. Ha igazuk lesz azoknak, akik azt állítják, hogy az emberiség fejlődése új megkötöttségek, új középkor felé halad, akkor az is bizonyos, hogy az iskola újból át fog alakulni, mert az élet nem bírja el sokáig az iskola és a társadalom ellenmondását. Ha az iskola egyik oldalon azt tanítja a tanulónak, hogy ne támaszkodjék másokra, legyen egyéniség, gondolkodjék önállóan, s járjon félelem nélkül saját lábán, akkor a társadalom nem kívánhatja az ellenkezőjét, s nem mondhatja az iskolából kikerülőnek, hogy gondolatait a felülről szabadalmazott vágányokra kényszerítse. De ha a társadalom mégis ezt mondaná, akkor egészen bizonyos, hogy saját nyelvére előbb-utóbb meg fogja tanítani az iskolát is. Dr. Gacsályi Sándor.
