Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1936
22 helyére sok helyen a csoportmunka lépett. Ha pl. egy történelmi témát kellett megoldani, a tanulók hajlamuk és tehetségük szerint felosztották egymás között a probléma különböző részeit, s érdeklődésük iránya szerint választották a kérdés politikai, gazdasági, művelődéstörténeti stb. megvilágítását. Az, akinek egyikhez sem volt kedve, de rajzolni szeretett, illusztrációkat, vázlatokat, térképeket készített az anyaghoz stb. Az egészet azután egy csoportvezető irányítása mellett egységes munkává fűzték össze. A csoportmunkának kettős célja volt. Egyrészt lehetővé akarta tenni, hogy a tanulók egyéniségüknek megfelelően választhassanak a munka egyes részei között, s a szerényebb képességűek is hasznos munkát végezhessenek, mert az új iskola, amint ez a demokrácia lényegéből folyik, de egyúttal a keresz- tyénség szellemével is teljes összhangban van, éppen a gyengéken, a szerényebb képességüeken akar elsősorban segíteni. Másrészt a csoportmunka megéreztette az egyének egymásrautaltságát, s így a verseny megosztó szelleme helyett az együttérzést, a szolidaritást fejlesztette ki. A társadalom és iskola demokratikus szellemű átalakulása mögött az emberi lélek optimista megítélése húzódik meg. A régi iskola részben vallási, részben politikai okokból az embert gyanakodva, pesszimizmussal eltelve nézte, s az egyéniség szabad kibontakozását éppen ezért gátolta. A demokráciát és az új iskolát ezzel szemben áthatja a felvilágosodás korának optimizmusa, s Rousseauval, a demokrácia és a cselekvő iskola közös ősével együtt hisz az emberi lélek eredeti jóságában. Ha az ember alaptermészete jó, akkor nem kell többé félni egyénisége szabad kibontakozásától, sőt ellenkezőleg elő kell azt segíteni. A gyermeklélektan feladata, hogy a fejlődő lélek sajátos vonásait felderítse, s a pedagógia kötelessége, hogy a tananyagot ennek megfelelően állítsa össze. Amíg a régi iskola az objektumból, a tananyagból indult ki, s azt kényszerítette a tanulóra, addig az új iskola kiindulási pontja a szubjektum, a gyermek. A régi iskola kivülről haladt befelé, s eszköze a kényszer volt. Az új iskola belülről indul kifelé, s rúgója az érdeklődés. * A régi és új iskola ellentéte tehát végeredményében két társadalmi rend ellentéte. Bármily egyszerű és magától értetődő legyen is ez a megállapítás, mégis igen gyakran elfelejtjük, s hajlandók vagyunk azt hinni, hogy az iskola átalakulása elsősorban egy pár kiváló pedagógus gondolatgazdagságára s ere
