Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1934
18 Mindezt kiegészítik a következők: az osztályoknak szociá" lis vezetői vannak. Ezek osztályfőnöki órát tartanak kéthetenként. Itt részben az osztályfő a vezetőkkel erkölcsi célokról és kérdésekről megbeszélést tart, másrészt a növendékekből kiindulva megtárgyalják osztályuk életének eseményeit is. Itt történik a szociális élet megszervezése, itt választják ki a segítőket, akik a lassan haladókat a tanulásban támogatják, itt alakulnak ki a munkacélok és tervek. A szociális nevelés jelentős szerepe az ünnepélyek rendező- sében is megvan. S végül a csoportok oktatása terén is jelentős eredményeket tud elérni. Itt a csoportot vezető tanuló kivétel nélkül foglalkozik csoportja minden egyes tagjával, segít nekik, irányitja őket, mert felelős értük. Egymásra vannak igy utalva, alá- és fölérendelő szerepet önként vállalnak a közös cél érdekében. Ez a kiépített rendszer kitűnő példa lehet a szociális nevelés el mélyítésére, és eredményességét az a harmonikus szellem igazolja, ami ebben az intézetben a növendékek közt uralkodik. Sohse volt és ma sincs nagyobb feladat, mint a fejlődő gyermek szociális érzékét ápolni, ami mély erkölcsi belátást hoz magával, munkabíró és harmonikus embereket nevel a társadalom és család számára. Térjünk vissza kissé elméleti alapvetésünkhöz s emlékezzünk, mit jelölt ki Makkai Sándor az iskola hármas kötelességévé: Gyakorlati Útmutatásunk és felvetett eszközeink megfelelnek a hármas célnak, mert: i. az ifjú aktiv munkával ismerheti meg legjobban a tények rendszerét, 2. az erkölcsi jellem kifejlesztésére az eszközök adva vannak és kiegészítésük csak hasznothajtó lehet, 3. végül mind az értelmi nevelés felemlített feladatai mind a szociális nevelés kiemelésénél rávilágítottunk azokra az eszközökre, amelyek a következő generációt a nemzeti kulturközösség öntudatos tagjává emelhetik. Ezekben a töredékes és szinte csak odavetett gondolatokban óhajtottam a magyar középiskola uj útját megrajzolni. Távol áll tőlem, hogy ezeket a gondolatokat részben is magamnak tulajdonítsam, csak itt-ott emeltem ki szerény tapasztalati meggyőződésemet, itt-ott egészítettem ki a helyes törekvéseket i—2 gondolattal. Elméleti alapvetésemben is idézetet-idézetre halmoztam, mert szerény 5 éves tanárságom nem engedi meg, hogy magamnak jogot vindikáljak pedagógiai alapvetésre. A gyakorlati feladatok kijelölésében és megrajzolásában — úgy érzem — teljesen igazoltam az elméleti alapvetés helyességét,
