Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1934

16

mindig, — a vallástan keretében találhatjuk meg a szoktatástól az önnevelésig terjedő útnak legfontosabb módozatait is. Anélkül, hogy ezekbe most elmélyülnénk, szeretnénk és kívánatosnak tartanók, ha a keresztyén etika és világnézet egyedüli meg- testesitője: az Evangélium adná az irányítást a nevelésnél, min- den felekezeti elfogultság nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy akár a lutheri, a kálvinista, akár a katolikus szellemet ki ne domboríthatnánk, és öntudatos evangélikust, reformátust, katolikust ne nevelhessünk a magunk íelekezetisége megerősítésére, de távol mindig a felekezeti gondolatnak, a másik fél kicsinylésének, a magunk dicsőítésének hangoztatásától. Versenyezzünk egymással a krisztusi tettekben, a krisztusi cselekedetek megközelítésében kell jó példával elől" járnunk.

Ám ehhez az erkölcsi elmélyítéshez, amit a vallástan tanítása keretében találunk meg elsősorban, kitűnő segítőeszközül szolgálhat, ha időnként, épen a magyar nyelv és irodalom tanítása alkalmával, nem meghatározott terv szerint, hanem adandó alkalommal egyénileg és az osztályközösség figyelembevételével is rámutatunk olyan mély erkölcsű vallásos egyénnek, mint Fr. W. Foerster Élet és jellem c. munkája egyik-másik erkölcsi tanítására. De nem elég erre rámutatni, hanem szoktassuk hozzá a gyermeket az önvizsgálatra. E célból nem volna felesleges ép az alsó fokon az u. n. önvizsgáló Foerster-fűzetek használata, amikben az erkölcsi igazságok gyakorlását a tanulók önmegfigyelés utján élményükké tehetik. Felsőbb fokon az intellektuális cselekvés elmélyítése amúgy is erkölcsi önneveléshez vezet kellő irányítás mellett. Irodalomtanításban, történelemtanításban pedig különös nagy gondot fordítsunk a jövőben is az erkölcsi elmélyítésre.

De még nagyobb szerep vár e téren az osztályfőnöki órákra. Nem azokra a ma már rendeletileg bevezetett osztályfőnöki órákra gondolok, amelyek az osztályközösség szempontjából egész rendkívüli értékűek, hanem azokra á külön délutáni megbeszélésekre, amelyek a teljes bizalom jegyében, négyszemközt folyhatnak le osztályvezető és tanítvány között, s amelyek a legmegfelelőbbek ahhoz, hogy a tanár és tanitvány között benső, lelki kapcsolat fejlődhessék ki. Hároméves tapasztalatból tudom, egy osztályomnál, amelyet 5 éve vezetek és amelynek növendékeivel három éve rendszeres megbeszéléseket folytatok, hogy az ilyen megbeszélések a legeredményesebbek bármely konfliktus, bármely erkölcsi kérdés elintézésére. A tanulók sza-