Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1934
13 földrajz, német és francia nyelv tanításában ép az intellektuál- lis cselekvő oktatás megvalósítására az egyes órákon, — akkor mégsem fog olyan hihetetlennek látszani a nehézségek leküz!- dése. Mert gondoljunk csak arra, hogy az a Vajthó László ajánlotta irodalomtanítás, amit a Tanítás problémái c. sorozat i. számában ismertetett, mennyivel inkább fejleszti ki az irodalom iránti szeretetet, mennyivel mélyebben alakítja ki az ifjúban az irodalmi műveltséget, mint az eddigi lélektelen tan- könyvszajkózás. Vegyük csak figyelembe, hogy a történelemtanításban hasonló tételfeldolgozással mennyi lehetőség van az öntevékenység gyakorlására, amikor egy-egy érdekesebb történeti részről (a római műveltség, a középkori művészet, szabadságharc, Napoleon, stb.) maguk a tanulók szedik össze a vetítésre alkalmas képeket, maguk adnak elő, maguk bírálják el az előadást, maguk egészítik ki s foglalják össze az eredí- ményeket, — akkor nincs okunk kételkedni abban, hogy a munkáltató tanításra és cselekvő iskolára való áttérés a középiskolában nem leküzdhetetlen, nem kerül a kulturértékek bizonyos részének teljes elhanyagolásába. S melyik német vagy francia tanár nem tapasztalta, hogyha a tankönyvekben található anyagot, mint olvasmányt csak puszta nyersanyagnak tekinti, hogy az olvasmányokból dramatizálással, versek prózai elbeszélésbe való átültetésével és történeti hátterek megrajzolásával és kifejtésével hogyan lehet igazi intellektuális cselekvést kialakítani és a tanulók öntevékenységét e területen is fokozni? S talán beszéljünk a földrajz és a reáliák körébe tartozó tárgyak hasonló módszerü munkáltatásáról? A pedagógusok előtt régóta tisztázott, hogy ezekben a tárgyakban igen sok lehetőség van, az öntevékenység intellektuális kifejlesztésére. Mindez csak odavetett megjegyzés, de egy programmérte- kezés keretében nem is vállalkozhatunk ennek részletesebb taglalására. Csak egyet kell szem előtt tartani: az öntevékenység mindig a gyermek lelki fejlődéséhez alkalmazkodjék, soha lehe- tétlent, a gyermek erejét, képzeletét tulhaladót ne követeljünk tőle. Sőt hagyni kell őt, hogy egy-egy odavetett ötletet a maga fantáziájával oldhasson meg. De hallom az ellenvetéseket is: i. A mai középiskola csak tömegtanitást végezhet a túlnyomórészt túlzsúfolt osztályokban. Ez kétségtelen, de nem reménytelen! Nemcsak azért, mert a felsőbb hatóság máris gondoskodni igyekszik a létszám apasz- tásáról, hanem azért sem, mert a tömegtanitásnál még nagyobb gondot kell fordítani legfeljebb a szociális tevékenységre, amiről
