Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1934
12 Ismerjük mindnyájan azokat a nagyszerű előadásokat, amelyek a Rádió százkönyvsorozatában hangzanak el. Az önképzőkör is kitűzhetné feladatául azt, hogy évenként 15—20 magyar és 15—20 világirodalmi jelentőségű müvet ismertessen. Minden munkát más-más tanuló. Nemcsak megszabadulnánk attól a tehertételtől, amit a jelentéktelen tehetségű novellairók és vers- irók jelentenek a körök működésének, s ami a dilettantizmus elburjánzására vezet, hanem mély irodalmi és művészi tanulmányozásra is irányíthatjuk az ifjúság lelkét. Megtanulná a magyar ifjúság, hogy csak az elmélyülő és igazi mélységeket feltáró irodalmi és művészi műveltségnek van meg az az eszköze, hogy vezethessen, irányíthasson, amellett, hogy ez a legjobb birája is az alkotó tevékenységünknek. Sőt én nemcsak irodalmi, hanem történelmi és képzőművészeti előadásokra is gondolnék, s ha egy évben 30 előadás hangzanék el, úgy négy esztendőn keresztül (V.—Vili.) 120 előadásban megismerheti a tanuló a világ és a magyar élet kulturértékeit beható alapossággal, amellett, hogy a saját lelkén keresztül látná meg a müvek értékét. S ebben a munkában minden évfolyam tanulói a négy év alatt 3—4-szer is részt vehetnek szereplésükkel, a maguk szabadon választott témakörében, lehetőleg úgy, hogy az egyoldalúság ne érvényesülhessen. A szaktanár pedig mindezt számon is kérheti a rendes tanítás keretében. S természetes volna, hogy ez befolyással, esetleg döntő hatással volna az érdemjegy megállapításában. A másik ötlet.ennek folytatása volna. A tanulók fölolvasá- sait és dolgozatait összegyűjtve, s pld. a magyar irodalom kis tükrét összeállítva: egy országos vagy kerületi versenyben a legjobb kis tükröt ki is lehetne adni. Hasonlókép a történelmi vagy képzőművészeti előadásokat is. Sőt, még helyesebb volna, ha az anyagot évenként állítanák össze erre a célra kijelölt igazi pedagógus szakemberek úgy, hogy kerületenként vagy országosan állapítanák meg a legjobb felolvasásokat, s azokat összegyűjtve adnák a magyar ifjúság asztalára. Micsoda pedagógiai eredmény lenne, ha egy kötetben látnok a budapesti tanuló Jókai elemzése mellett a nyíregyházi tanuló Ady-tanul- mányát. Ez igazi cselekvő oktatás és nevelés volna, amellett hatásaiban szinte kimeríthetetlen, ifjúkori mélységében pedig a magyar nevelés legszebb ajándéka! íme! Vannak tehát a középiskolai intellektuális cselekvő oktatásnak és nevelésnek is lehetőségei. S vegyük mindehhez hozzá, mennyi alkalom és lehetőség nyílik irodalom, történet,
