Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1928
- 12 — ifjúság előtt, melyet annyira szeretett s melynek javán annyit fáradozott. Ez alkalommal az igazgató a következő szavakat intézte dr. Vietórisz József nyug. igazgatóhoz: Nagyságos Igazgató Úr! Szeretett Barátunk! Nyugalomba vonulásod s igy intézetünktől, tanártársaidtól s az ifjúságtól való elválásod alkalmából kivánok néhány búcsúztató szót intézni Hozzád e díszteremnek dobogójáról, ahonnan oly sokszor s oly sok hallgatónak szereztél élvezetet magvas tartalmú, művészi formájú és ragyogó stílusú előadásaiddal. Amidőn azt teszem, a fájdalom és az öröm érzése hatja át lelkemet egyaránt. A fájdalom érzése fog el elsősorban a búcsúztatás e pillanatában, mert a búcsú mindig fáj, de annál fájdalmasabb, minél kedvesebb az az egyén, akitől el kell búcsúznunk. Ideális lelkületed pedig, mely a klasszikus auktorok, a magyar irodalom szépiróinak s a világirodalom remekíróinak szelleméből fejlődött ki és tevődött össze, mindenkor mindenkinek kedves volt s nincs a tanári karnak egyetlen egy tagja sem, aki nem a legnagyobb örömmel gondolna vissza a veled eltöltött időre, aki nem emlékeznék mindig a legszívesebben a Te rokonszenves egyéniségedre. Fáj, hogy mint az intézetnek igazgatója itt hagyod ezt az alma matert, melyhez 37 évnek oly sok kedves emléke fűz, melyet annyi hozzáértéssel igazgattál súlyos viszonyok közt is. Fáj, hogy itt hagysz bennünket, kollégáidat, kiket sokszor láttál el bölcs tanácsaiddal, hogy a tanári pálya rögös útján el ne veszítsük kedvünket s ideális lélekkel dolgozzunk az ifjúság boldog jövendőjének előkészítésén. S mily atyai barátja voltál az ifjúságnak, amely viszont áhítattal hallgatott szavaidra s fiatalos lelke egész hevével körülövezett szeretetével. Széleskörű tudásoddal, ragyogó szónoki készségeddel, országosan ismert költői tehetségeddel, ideális lelkületeddel, lelkiismeretes kötelességérzeteddel, puritán gondolkodásoddal a felsőbb hatóságoknál is mindig csak tiszteletet és elismerést szereztél nevednek! De a fájdalom érzése mellett az öröm érzése is eltölti lelkünket, mert az isteni Gondviselés megengedte érned, hogy 37 évi kemény tanári munka után a megérdemelt pihenésnek adhatod át magadat. 37 év minden ember életében nagy idő, de aki ismeri a tanári munka nehézségét, az még jobban be fogja látni, hogy igazán megérdemelt az a nyugalom, mely ezentúl rád vár.
