Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1928
- 13 — Örül a lelkünk, hogy becsülettel futottad meg 37 évi tanári és igazgatói pályádat. Életed tavaszán sok szép álmot szőttél s ha álmaidat életed őszén nem is látod mind megvalósítva, ha csalódtál is néha, vigasztaljon az a tudat, hogy a csalódás minden embernek kijár. De Te boldog lehetsz, mert tavasz- szal tanúltál lemondani s most ősszel is hevítnek az ifjú álmai. Boldog lehetsz, mert tehetségeddel és becsületes munkáddal szép polcra küzdötted fel magad s tisztelettől és szereiéitől környékezve tekinthetsz vissza megfutott pályádra, melynek mai határkövénél a hálás tanítványok, a tisztelő barátok egész serege vesz körül. S boldog lehetsz, hogy most már több időt szentelhetsz kedves családi körödnek, annak a szentélynek, ahol mindig megértésre és nyugalomra találtál. Ha az élet harcaiban elfáradtál, vagy sebeket kaptál, a hitvesi szeretet s a gyermekek vidámsága csakhamar elűzte a gondot és bajt s kisimította arcod redőit. Nyugalomba vonulásod nem jelenti számodra a tétlenséget, mert aki megszerette a munkát, ennek szolgálatában marad utolsó lehelletéig. De milyen más ez a nyugodt, csendes munka, mint az idegölő tanári és igazgatói munka! Te, aki a múzsáknak a barátja vagy, Te aki komoly tanúlmányokba tudtál elmerülni, most is foglalatosságot és szórakozást fogsz ott találni s a magyar művelődés ügyét előmozdítani. Búcsúzunk tőled, mint megértő tanártársunktól, mint velünk érzett, szeretett igazgatónktól, de meg vagyunk győződve, hogy az a kollégánk, az a barátunk maradsz ezentúl is, aki voltál mostanáig. S óhajunk már is teljesedett, midőn iskolánk kormányzó tanácsa értékes munkásságod jutalmaképpen tagjai sorába választott s ezentúl is segítségünkre leszel bölcs tanácsaiddal s iskolánk felvirágoztatására továbbra is munkálkodni fogsz. A Mindenható gazdag áldását kérem életed további útjára is! Dr. Vietórisz József meghatott szavakkal mondott köszönetét azért a végtelen ragaszkodásért, melyet nemcsak a tanártársak, hanem a tanítványok nagy serege is érez vele szemben. Fájón búcsúzik attól az iskolától, mely őt is nevelte s mely későbben tanárnak fogadta falai közé. Fájdalommal válik el tanártársaitól, kik mindig meleg szeretettel s megértő lélekkel viseltettek vele szemben s meghatottan hagyja itt a tanulóifjú
