Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1927

Mint az, amit nézünk, s a szemünk láttára folyik le,

S így maga fogja fel a néző. Színpadra ne hozz fel Mégse olyanfélét, amit ott benn végzeni illőbb; m Sok nem látni valót elmondhat a szemtanú később. Gyermekeit Medea szemünk láttára ne ölje,

Emberhúst Atreus, az a gazfi, ne főzzön előttünk, Kígyóvá Cadmus ne legyen, Procne se madárrá. Nem hinném az ilyen dolgot s lelkembül utálnám.

Szabjad a színművet nem többre, nem is kevesebbre Öt résznél, így fog majd tetszeni újra meg újra.

Isten csak hozzá méltó bonyodalmakat oldjon,

S a negyedik színész csak néma szerepre szorúljon. Játszani egy színész szerepét hivatása a karnak,

Meg ne zavarja tehát a darab főrészeit azzal,

Hogy meg nem felelő, laza módon avatkozik abba.

Álljon a jó pártján, szívesen szolgálja tanáccsal, Fékezzen haragot, mérsékelgesse a dölyföt,

Dicsérő szóval lásson mértékletes asztalt,

Üdvös igazságot, törvényt, tárt ajtajú békét ;

Őrizzen titkot, buzgón könyörögjön az éghez,

Hogy kímélje a balsorsút, büntesse a gőgöst.

Nem rézfoglalatú, nem trombitahangu, de gyengébb Volt hajdanta a síp; kicsi, egyszerű, rajta kevés lyuk, Mégis elég, hogy a kart kísérje, megadja a hangot,

S a még nem zsúfolt színházat a hangja betöltse. Persze kevésszámú, kicsi volt még ott a közönség, Annál jóravalóbb, tisztább erkölcsű, szerényebb.

Ám mikor elkezdett hódítani nagy diadallal,

Egyre nagyobb fallal kerítette az isteni várost,

S ünnepien szabadon vigadva merült az italba: Féktelenebb, szabadabb lett véle a ritmus, a dallam. Hogy legyen ízlés ott, ahol összekerül a tudatlan, Renyhe paraszt úrral, alacsonyrangú a nemessel ?

Így a sípos mozgást, bujaságot vitt a zenébe,

S ünnepi öltönyben fel-alá kísérte a táncot, fgy a komoly lant is magasabbra emelte a hangját,

És a merészröptű ének szabadabb szavakat szült;

S míg ezelőtt a jövőt sejdítve javunkra tanácsolt,

Most szava épen olyan kétes, mint Delphi beszéde.