Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1927

5

Újra feléled a már elavult szó, és ami mostan Közbecsü, elpusztul, meghódolván a szokásnak,

Mert hiszen ettől függ a beszédmód rendje, szabálya

Hadvezetők tettét, fejedelmek szörnyű csatáit Mily versmértékben kell írni, Homerus a példa.

Két nem egyenlő sor fűzése előbb a panasznak,

Majd a betelt vágynak dalait foglalta magába ;

Ám hogy e kis műfajt ki találta fel és ki szerezte,

Még a tudósok közt vitatárgy, s ma se dőlt el a kérdés. Archilochus mérges nyílnak használta a jambust,

Víg- s szomorú játék szintén átvette e lábat,

Mert nagyon alkalmas formája a színpadi nyelvnek, Túlharsogja a zajt s mozgatja a színi cselekvényt.

Lírai mértékben rendelte az isteni múzsa Zengeni isteneket, győztes vívót, kocsiversenyt,

Ifjú szerelmi baját, s gondűző, mámoradó bort.

Mind e beszédmódot s hangot, ha nem éri fel elmém, Hogy tarthassak igényt méltán költő nevezetre ?

És ha az álszégyen bánt, nem jobb lenne tanúlnom ?

Vígjáték tragikus szólásmódot ne keressen;

Az sem lenne helyes, ha Thyestesnek lakomáját Vígjátékba való hangot használva beszélnék.

Minden hang a helyén lesz megfelelő, odaillő.

Néha különben a vígjáték is szól komolyabban, így mérgébe Chremes szava szinte kemény, ha veszekszik ; Bár tragikus hősök, nagy hang nélkül keseregnek Telephus és Peleus, amikor koldulva bolyongva,

Mellőzvén a (dagályt, meg a másfél lábra nyúló szót,

Nézőik szívét meg is indítják panaszukkal.

Hasson a szívre a vers : szépsége magába nem érdem,

És lelkünk, ahová kívánja, ragadja magával.

Sír a síróval, nevet a nevetővel az ember ;

Megríkatnl akarsz ? magad érezd át, ami fájó,

Balsorsod csakis így fog mélyen hatni reám is.

Telephus és Peleus ; rosszúl játszott szerepedben

Vagy kinevetlek, avagy lehet úgy, hogy szépen elalszom.

Bánathoz szomorú hang, vészjósló a haraghoz,