Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1927

- 13 Van neve, megbecsülik mégis : de középszerű költőt Istenek, emberek és könyvbolt-pillérek utálnak.

Mint vidám lakomán valamely bomlott zene hangja, Áporodott olaj és hitvány méz mákba keverve Bosszantó, s jobb vón, ha akármelyik elmarad onnan : így gyönyörűségül rendelt s kitalált remek is, ha Enged a fenségből, mindjárt aljasba hanyatlik.

Lám, aki nem sportol, nem megy ki a Mars mezejére,

S békén hagy labdát, diszkoszt, karikát a tudatlan,

Rajta a sűrű tömeg nem fog kedvére kacagni :

Hát csak a vers, amihez nem kell nagyon érteni ? »Hogyne, Hisz szabad is, nemes is, s hozzá van pénze, amennyi Kell a lovagrendhez, s kifogástalan életű ember I«

Ám te ne szólj, ne is írj, ha nem ihlet a tettre Minerva : Ezt tartod s akarod magad is. Ha tehát Írogatnál,

Maecius, a szigorú bíráló hallja először,

S édesapád s magam is; tegye majd próbára kilenc év Szekrényed fenekén; tisztítsad, amíg ki nem adtad,

Mert a kimondott szó soha nem fog visszakerülni

A szent s isteni jós, Orpheus, a vadonbeli embert Elszoktatta a nyers élettől s öldököléstől, .

Sőt vad oroszlánt és tigrist is megszelídített;

Amphión is a monda szerint Thebaet alapítván,

Lantjával köveket mozdítva helyükre bűvölte.

Régen a költőknek megvolt az a szép tudományuk : Elválasztani közt a magántól, égit a földtől,

Párosodási jogot törvényes frigyre szorítni,

Kezdeni városokat s törvényt belevésni a fába. így nevet és becsülést szerzettek az isteni költők S isteni verseik is. Majd a nagyhírű Homerus S Tyrtaeus lantján diadalmas harcra hevűltek A hőslclkü fiák ; versben született meg a jóslat,

Költészet mutatott helyes útra ; királyi kegyekhez Költészet vezetett; végsőnek jött meg a színmű,

Munka után üdítő pihenésül ; ezért te se szégyeld A szép lantban ügyes múzsát, se a dalnok Apollót !

Kérdés most, mi tehet nagy költővé : a tehetség,

Vagy műgond ? De ha nincs szép elme, mit ér a tanulmány ?