Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1927

14 —

S mit tehet a lángész is, a nyers ? Én azt hiszem, együtt Járjanak ők békén : folyvást egymásra szorulnak.

Aki futásban akar diadalmasan érni a célhoz,

Hej, de sokat küzdött a fiú, hideget-meleget tűrt,

S óvakodott nőtől, bortól; s aki Pythia napján Sípversenybe került, tanítóktól félve tanúit az !

Mondani mostan elég : »Csodaszép verset tudok írni,

Eb marad el hátúi, szégyelnék hátramaradni,

S vallani azt, hogy nem tudom azt, amit úgyse tanúltam«.

Mint ahogy a szolgák csődítnek az árvereléshez,

Koncra lesők seregét úgy vonja magához a költő,

Csak sok földje legyen s tőkéje kamatra kiadni.

Hát aki megteszi azt, hogy szívesen ad lakomákat,

Jótáll koldusokért, piszkos perből szabadít ki :

Bámúlnám igazán, ha felismerné örömében A csúf képmutatót, meg ia nyílt, őszinte barátot.

Akinek adtál már, vagy akarsz még adni, olyannak Verseidet ne mutasd, mert színlelt lelkesedéssel Szűnteler. így harsog : »Felséges, nagyszerű, pompás I Közbe el is sápad, meghatva csepegteti könnyét, Felszökik, ugrándoz, s tombolva kapálja a földet.

Mint fogadott sirató temetéskor sokkal erősben Jajgat azoknál, kik szívből s igazán keseregnek,

Ügy többet mutat a hízelgő, mint a dicsérő.

A nagy urak, kancsót forgatva kínálnak a borral,

És leitatják azt, akiről megtudni akarják,

Méltó lesz-e utóbb a barátságukra. Ha írsz majd,

Meg ne csalatkozzál a hízelgők rókaszavában !

Quintilius, ha müved neki olvastad fel, imígy szól :

»Ezt meg amazt igazítsd !« S ha te azt mondod : »Sikereden Próbáltam többször«, belevetteti véled a tűzbe,

S a kalapálni valót üllőre rakatja fel újra.

Védeni próbálnád inkább, mintsem kijavítni :

Szót, fáradságot nem veszteget, úgyse veszed fel,

S versenytárs nélkül vagy a rossz munkádba szerelmes. Rossz verset megró a jóra való, okos ember,

Durva, keményt gáncsol, csín s ízlés nélküli dolgot Stílusa hátával kitöröl, sallangosat elfojt,

Ami homályba maradt, attól több fényt követel meg,