Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1927

Vagy használni akar, vagy szívhez szólni a költő, Vagy pedig egybeveszen jóhasznut a kellemetessel. Hogyha tanítni akarsz, röviden szólj, mert szavad ekként Gyorsan fogja fel és hűségesen őrzi meg elménk. Semmi feleslegeset nem tűr a telistele lélek !

Élvetadó munkád a valótól messze ne járjon,

Arra se várj, hogy majd elhisz mindent a közönség,

És megevett eleven gyereket ki ne húzz Lamiából !

Ami tanulság nélkül van, nem tetszik a vénnek,

Ami pedig száraz, megfutnak előle az ifjak;

Kész siker ott van, ahol társúl a haszon meg a kellem. Egyformán nyújtván tartalmasat élvezetessel.

Ily mű tesz Sosiust gazdaggá, tengeren átkel,

S ismert szerzőjét tartós hirnévre segíti.

Kisebbfajta hibát elnézhet néha az ember :

Húr se ad oly hangot mindég, aminőt mi szeretnénk, Néha, mikor mély kell, magasabban csendül a lanton ; Ellőtt nyíl se talál mindég oda, ahova szántuk.

Hogyha nagyobbrészben sikerűit a darab, ki törődnék Egy-két folttal, amit gondatlanul ej te a szerző,

Vagy gyarlóságból ? Mármost mi következik ebből ? Megrónád, ugy-e, azt, aki másol, s jóllehet inted, Szüntelenül ugyanazt a hibát ejtné. Kinevetnéd Azt a dalost, aki szüntelen egy húrt verve hibázna ; így a sokat vétő költő, mint Choerilus, olyan,

Két-három művét mosolyogva csodálom, azonban Bánt, mikor azt látom, hogy néha Homerus is alszik : Ámbátor hosszú munkán elfoghat az álom. írott kép a vers : lesz közte, amely közelebbről,

S lesz, ami messzebbről vonhatja magára figyelmed ; Ennek jobb a homály, napfényt kíván az a másik,

Mely nem félhet a jószemü bíráló szigorától ;

Egyszer elég abból, ezt századszorra se únod.

Néked mondom, idősb testvér, jól vésd az eszedbe, Bár helyes útra apád szava int és tudsz is okúlni : Bőven elég némely pályán a középszerűség is,

Jogtúdós, ügyvéd bátran lehet átlagos ember,

Nem kell szólnia a nagy hírnevű Messala nyelvén,

Annyit tudnia nem kell, mint Cascellius Aulus,