Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1927
11 Azt hiszi, biztosan úgy juthat költői babérhoz, Hogyha fejét, amelyet meg nem gyógyítana három Anticyrában sem, soha borbélykézre nem adja. Ó én balga ! Mit ér az epém tisztítni tavasszal ? Senkise írna különb verset, mint én ; no de mindegy. A köszörűkőnek szerepét veszem által ezentúl, Mely vasat élessé tud tenni, habár maga nem fog : Nem fogok írni, csupán oktatni a módra, szabályra, Hol vegye eszméjét ? mi segíti sikerhez a költőt ? Mit tegyen és ne tegyen, miben áll az erénye, hibája ? III. (Az igazi költő hivatása: tanulmány és világismeret; eszményiségre törekvés ; hasznosság és gyönyörködtetés ; simítás, csiszolás ; a hízelgők ; a kritika joga; a fűzfapoéta.) Mindenik írásmű főelve a józan okosság. Tárgyat a sokratikus könyvek tanításai adnak, És, amit elgondolsz, önként simul ahhoz a szó is. Mert aki tudja, miket vár tőle hazája, barátja, Mérlegelője szülő-, testvér-, vendégszeretetnek, Ismeri bírónak s a tanácsosnak hivatását, S mily feladat vár harc idején a vezérre : bizonnyal Megfelelő módon jellemzi személyei lelkét. Eszményképek után törekedjél, lelkes utánzó, Élet lüktessen hozzájuk mért szavaidban ! Néha a mély, a velős mondásokkal tele színmű Minden csín vagy erő gondos művészete nélkül Jobban kapja meg a nézőt s lebilincseli lelkét, Mint a soványtárgyú, csengő-bongó nagy üresség. A görögöt, bizony a görögöt, kit a múzsa megáldott, Hogy szépajku legyen : csak a dicsvágy lángja hevíti. A mi fiúnk bezzeg hosszan bajlódik az asszal, Hogy kamatot száztól vegyen. »Albinus fia, mondd meg, Hogyha öt uncia van meg az asból, s elveszel egyet, Ejnye no, mégse tudod, mi marad meg ?« »A harmada«. »Jól van. S mennyi, ha eggyel több ?« »Fele«. »Jól tudsz bánni a pénzzel«. Akit e rozsdaszerű pénzvágy fertőzete megfog, Hogy' teljék attól sikerült költői remekmű, Könyvszekrénybe való, méltó is a cédrusolajra ?
