Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnáziummá átalakuló Főgimnázium, Nyíregyháza, 1926
— 4 Könnye is elfogyván, hu férje után hal az asszony: így dől romba a ház, s pusztul az ősi család. Vértanú sorsra jutott legerősebb tölgye hazánknak, Megdőltén vele dőlt mostoha nemzetügyünk. S hányszor volt a kifolyt vér honfiuságnak a bére, Hány ragyogd csillag hullt le vigasztalanul! Hamvaikat ne keresd a magyarság Pantheonában: Éjszaka leple alatt sorsuk a bús feledés . . . Lantba kap a költő, lelkünk teleönti reménnyel, És nem tudja, kinek nyújtsa a hősi babért. Titkon azonban eped, szomorúra cseréli a hangját: A lét és nemlét véglete ihleti őt. Mennyi gyalázattal tombol körülötte az élet, Szégyen a nemzeti múlt, kétes a messze jövő. Arcpiritd önzés, lihegő vágy, semmi szemérem; Vérzik a lelke, hogy így bomlik az ősi erény ! Messze a tengernek szigetén, hol harsog a hullám, Hogy panaszos szónak hangja se bántsa fülünk : Ott nyomorog Károly, rettentő sorsú királyunk, Elvesztett koronák iszonyú terhe alatt. Hasztalanúl panaszolja jogát, nincs, nincs aki hallja, Hívei elbújtak, senki se szánja szegényt. Szörnyű a távolság, tüze lankadoz, arca fakó lesz, S számkivetése alatt zárja magába a sír.. . így mérték a halált a fejedre vakúl a hatalmak, S a mi fejünkre is így szállt a vigasztalan éj. Ifjú valál, ármányt nem sejtvén szörnyen adóztál; Szendergő porodat béke lebegje körül! S hajh, ezt visszavonás okozá és kishitűségünk, Megtörik egységünk, maszlag emészti erőnk. A sorvasztó láz így készült árva hazánkra; Nem, nem az ellenség : önfia vágta sebét . . . Gyászbaborúlt nemzet! be sok ínség áldoz.táúl Prédáltad palotád bánatos oszlopait. Rác, osztrák, cseh, oláh gőgjét csikorogva viseljük, S egymást vádolván, csak marakodni tudunk. Hány magyaré lett már a kivándorlónak a sorsa, Hány magyar él idegen zsarnoki járma alatt! Birtok nem vala már; Istent, vallást letiportak, Kassa, Pozsony, Brassó gyászlobogója sikolt: Fel, ti komor képek, ha riasztó példaadásúl Nézzük a régieket, s várjuk az új napokat! Élj magyar, állj oda még, hol a múltba vezérel a példa, Égj a honért, vívjad vissza határaidat! És te vidúlj gyászból diadalra a béke ölében, Nemzeti nagylétünk büszke csodája, hazánk! V1ETÓRISZ JÓZSEF.
