Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1909

az egész világ elismerésére számíthatnak; minden magasztaló szó gyönge az ő tetteinek dicsőítésére. Ha gáncsolni akarunk, az ellenkező eszközöket alkalmazzuk, néhány szólásmód könnyed megváltoztatásával úgy, amint például az előbb mondottuk. Ha a hallgatók személyéből indúl ki dicsőítő beszédünk, elmondjuk, hogy a mennyiben az ünnepelt férfiút mindannyian jól ismerjük, nincs szükség hosszasabb bevezetésre: ha azonban ismeretlen volna, engcdelmet kérünk e nagy férfiú megismertetésére, mivel hallgatóink épen úgy törekszenek erényre, mint az ünnepelt férfiú, miért is reméljük, hogy őt azok, akiket óhajtunk, a kívánt elismerésben fogják részesíteni. A gáncs az ellenkező úton halad: mivel ismeretes emberünk haszontalan- sága, nem sok mondani valónk van róla: ha pedig nem ismeretes, kérjük hallgatóinkat, ismerjék meg, hogy a gonoszságot kerülhessék; mivel hallgatóink távolról sem hasonlítanak ahhoz, akire gáncsoló szavaink vonatkoznak, reméljük, hogy magaviseletét teljesen elitélik. Ha beszédünk tárgyából indulunk ki, kijelentjük, hogy nem tudjuk, mit magasztaljunk legelőbb; félünk, hogy ha sok érdeméről beszélünk is, még mindig nagyszámú tárgyat mellőzünk; s más efféléket hozunk fel: gáncsolás esetén pedig az ellenkező fordulatokat alkalmazzuk.

VÍI. Az imént vázolt körülmények valamelyikéből kiindúló beszédben nincs mindig okvetetlen szükség elbeszélésre: de, ha mégis megtörténnék, hogy a szóban forgó személynek csak egyetlen cselekedetéről dicsérettel vagy gáncsolólag kell megemlékeznünk: az elbeszélésre vonatkozó szabályokat az első könyvben kell keresnünk. Elbeszélésünk beosztása következő. Legelőbb magasztalásunk vagy gáncsolásunk tárgyáról szólunk: azután a tényeket soroljuk fel időrendben, hogy meg lehessen érteni, milyen óvó- és biztonsági rendszabályokat alkalmazott cselekedeténél. Majd az erények vagy bűnök részletezése következik; továbbá a testi vagy külső körülmények előnyei vagy hátrányai, valamint a rájuk gyakorolt lelki hatások fejtegetése. Az életrajzban ezt a sorrendet követjük. A külső körülményekre nézve: első a származás, a magasztaló beszédben, (hogy az illető milyen ősöktől származott): ha dicső ősöktől, elmondjuk, hogy méltó hozzájuk, vagy túlszárnyalta azokat; ha pedig ala— 29 —