Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1909

Gróf Széchenyi István emlékezeté.

C1910. ápril 80

Ma 50 éve annak, hogy a magyar nemzet megilletődve állott egy nagy halottnak koporsója felett; szíve mélyéig hatott a gyászérzete minden jó hazafinak, midőn a hír gyors szárnyain az ország különböző részeiben köztudomásúvá lett, hogy a magyar nemzet legnagyobb fia, kit Kossuth Lajos 1840. nov. 19-én Pestvármegye közgyűlésén a legnagyobb magyar- nak nevezett, példásan munkás s nevét a halhatatlanság dicsfényével környező életét hirtelen befejezé.

A nemzeti fájdalom kínos érzete lecsillapult; a könyek, miket a haza jelesei ejtettek a legjelesebbnek ravatala felett, felszáradtak; a gyász- és emlékbeszédek, melyek a nagy szellem alkotásait méltatták, immár elhangzottak; de megmaradtak a nagy halottnak, gróf Széchenyi Istvánnak, áldásos alkotásai; felmaradtak és fel fognak maradni századokra az ő reformátori szellemének óriási megnyilvánulásai; és azt hiszem, nem kell hozzá jóstehetség, ha ki merem mondani, hogy a nagyok emlékét kegyelettel őrzi meg és híven fogja ápolni magyar hazánk minden időben. Mert igaz az, hogy a haza iránt kitűnő érdemeket szerzett dicső elődök nemes tetteinek felemlegetése által nemcsak a legszebb emberi érzelem, a hála nyer kifejezést, hanem újabb nemes cselekedetek forrásává is válhatik az.

Boldog az a nemzet, melynek történetében minél számosabb nevével találkozunk a szellemóriásoknak, kik „vállaikon hordják a szent hazát“ s ennek szolgálatában telt el egész élet.ök, ennek lényébe olvadt bele egészen egyéniségük; ezek a

nemzet védistenei, kiknek oltárait ápolni szent kötelesség!

* *

*

Egész könyvtár telnék meg azzal, amit a legnagyobb magyar életének és munkásságának leírásával lehetne elmondani;

V

I.