Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1909

21

„Oeuvres completes de Cicerón, avec la traduction de M. Nisard. Paris, Firmin-Didot et Cie, MDCCCLXXXI.«

II.

A Caius Herenniushoz intézett rhetorika tartalma.

Első könyv.

Rövid bevezetés után a szerző a három alapformát fejti ki, mint amelyekkel a szónoklattan foglalkozik; majd a szónoknak szükséges kellékeket magyarázza meg: amelyek a feltalálás vagy anyaggyűjtés, az elrendezés, a fogalmazás vagy kidolgozás, a betanulás és az előadás képességeit foglalják magukban. (1—2. f.) Az első könyv általában a feltalálással foglalkozik, miért is a szerző legelőbb is a bevezetést magyarázza meg (3—7. f.); azután az elbeszélés (8—9. f.), majd pedig a felosztás (10. f.), végűi a bizonyítás és cáfolás taglalására tér át; s amennyiben ezek az alapformától vagy alapkérdéstől függe- nek, a három alapforma elveit fejti ki, úgymint: a sejthető tényálláson alapuló, a jogmagyarázó s a törvényszéki alapformának az elveit. (11 —17. f.)

Második könyv.

A mondottak rövid ismétlése után a szerző jelzi, miről fog szólani, azután a feltalálást különösen a törvényszéki alapformában vizsgálja. Miután a három alapkérdés természetét, felosztását már az első könyvben előadta s evvel együtt megmagyarázta, milyen eljárással juthatni a bírói döntés alapjának megismerésére, mikor is a szónok az ügy állását és a támogatására szolgáló bizonyítékokat ismeri meg, most tehát e kérdéseknek a műszabályok szerint való tárgyalását fejti ki. Behatóan fejtegeti az alapkérdés lényegét (1 — 9. f.) Előadja az elbeszélés, a valószínűség, a tények egyezése, a bűnjelek, a következtetés, a rábizonyítás szabályait. Majd vázolja, milyen magatartást tanúsít a szónok a törvénymagyarázó vagy jogi kérdés tárgyalásánál, ha, tudniillik, valamely törvény vagy irat szolgáltat alkalmat vitára. (10—13. f.) Végűi azokkal az eszközökkel foglalkozik, amelyek a törvényszéki alapforma két alfajánál a szónok rendelkezésére állanak, ennélfogva kiterjeszkedik a feltételes tör-