Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1909
A CAIUS HERENNIUSHOZ INTÉZETT RHETORIKA III. KÖNYVE. RÉSZLET A MARCUS TULLIUS CICERO, QUINTUS CORNIFICIUS ÉS MÁSOK NEVE ALATT IDÉZETT MUNKA MAGYAR FORDÍTÁSÁBÓL. I. Bevezetés. A Caius Herenniushoz intézett rhetorika csaknem négyszáz éven át hevert ismeretlenül, egyes családok irattárában, mert eredetileg alkalmasint nem volt a nyilvánosságnak szánva; szerzője ugyanis azt mondja, hogy szívesen foglalja Írásba az ékesszólás szabályait, ha ezzel elősegítheti a Caius Herennius szónoki képességének kifejlesztését. Ez a Caius Herennius Cicero kortársa volt; a rhetorika szerzője pedig, amint a Quintilianus erre vonatkozó hivatkozásából következtetik, az a Quintus Cornificius is lehetett, akihez Cicero, barátsága révén, több levelet intézett, amely levelek az író levélgyűjteményében olvashatók. Időszámításunk negyedik százada folyamán Afrikában Herenniusnak, vagy a Herenniusok családjának irattárából hozta napvilágra e munkát valaki, aki — Marx szerint — lehetett nyelvészettel és irodalommal foglalkozó ember, de lehet, hogy egyszerű könyvárus volt; addiglan, úgy látszik, szakember figyelmét nem vonta magára még akkor sem, amikor Cicero neve alatt hírnévre vergődött. A Herenniushoz intézett rhetorika címe, a szerző nevével együtt, alkalmasint elveszett; első kiadója tehát vagy azért nevezte Cicerót a munka szerzőjének, mivel elhitte valamelyik Herenniusnak, hogy az őseitől származó hallomás szerint, az ő egyik ősének ajánlotta a munkát Cicero, vagy pedig azért, mivel ez, a Cicero többi rhetorikai művével való egybevetés alapján az ő szerzőségére vallott. Hieronymus egyházi atya, Priscianus grammatikus is a Cicero műve gyanánt idézik; a XII—XIV. századbeli kéziratok és később a könyvnyomtatók is ragaszkodnak a hagyomány2*
