Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1906
- 50 pora vegyült, melyeket az ő vérük hullása termékenyített meg? Nem! Ebbe a gondolatba belenyugodni, ezzel megbékélni lehetetlenség! Nem ember, ki nemzete bukásának gondolatát el tudja viselni nyugodtan, tétlenül. Brulust látom magam elolt, amint kardjába dől, mert tudja, hogy Rómát többé megmenteni nem lehet, és azt mondom, hogy Brutus jól cselekedett! Ha nincs nemzet, melyért élnünk kell és érdemes, mit ér akkor e balzsamos levegő, mit az aranyos napsugár, mit ér a hitves nyájas szava, mit ér a gyermek arcán a rózsás egészség, mit ér az üdvösség, mellyel az Ég kecsegtet?! Pedig ledőlt már a nemes Ilion, a büszke Karthágó hatalma, Róma s erős Babylon leomlott! A mi nemzetünk is volt. már a végromlás útján s nagy Berzsenyink jajszava nem a hagymáz rémlátásából fakadt. De hála a magyarok erős Istenének, ha víg esztendőt nem hozott is reánk Mohács óta, adott nekünk legalább egy napot, mely tele van dicsőséggel, biztató reménynyel, s e nagy nap 1848. március idusa ! E dicsőséges napnak örök világosságából mintha a magyarok Istenének buzdító szava szólna hozzánk, hogy küzdjünk és hízva bízzunk, mert bár a múlandóság bélyegét viseli minden, ami e földön él és mozog, bár az aggastyánból ifjú soha sem lehet s a bezárt sírok az ítélet napja előtt meg nem nyílnak, nemzetek életében lehet megifjodás, lehet feltámadás! Ezért legdrágább, legszentebb napunk mi nekünk március idusa. A magyarok Istene e napon nyilatkoztatta ki az ő ihlettel prófétája által, hogy A magyar név újra szép lesz, Méltó régi nagy híréhez! S ez az egyetlen egy nap valóra váltotta a próféciát.
