Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1906
- 5i — Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyugodott, Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot. Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. így szólt Petőfi, mikor visszatekintett e napra, melynek ő volt prófétája, vezérlő csillaga. S nemcsak a magyar történet múzsája, hanem a világtörténelem múzsája is ércbe véste ezt a nagy napot s feljegyzett, ércbe vésett még többet is. Súgárzó aranybetükkel felírta könyvébe, hogy mikor a magyar nemzet egy nagy átok súlya alatt már annyira elsorvadott, hogy egyik legnagyobb költője már csak bekövetkezendő halálának nagyszerűségében keresett megnyugvást, melyet a rossz szomszédok már temetni készültek, mir tégy varázsütésre újból talpra állott s a magyar géniusz megifjodva ott állt deli szépségében a nagy világ előtt, kifeszített mellel, keményen megvetett lábbal, egyik kezében a szeretetnek minden ajándékát, a másikban hadrontó buzogányát tartva. S a szent testvéri szeretetnek minden áldását egyforma igazsággal kiosztotta e hon igaz, hű fiai között, közössé téve minden honfiúi jogot, minden honfiúi kötelességet., a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében, míg hadrontó buzogányával évszázados, bűzhödt börtönök rozsdás vasajtóit zúzta be, hogy újra láthassák Isten szép egét, az igazságnak korán megszólalt csalogányai, s halalmas szárnyait merész röpülésre bontva, felszállhasson dicső trónusára a gondolatnak s a szónak szabadsága. Megírta komor, barna férfiarcokon végiggördűlő örömkönnyek szent vizével, hogy tört meg az átok, mely alatt egy nemzet sorvadott, hogy olvadott, meg 4*
