Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1905

1? Bátran utasítsátok vissza azt a divatos szokást, mely már a serdülő ifjút is szeszes italok élvezetére csábítja.

Jó példátok jó hatással lesz mindazokra, akik látják; magatok pedig lelki nyugalom, egészség, vidámság, anyagi jólét s így a teljes boldogság birtokosai lesztek! — Hallgassatok reám!

2. Humanismus. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium már két ízben is, és pedig 26358—1899. és 1905. évi november hó 3-án 82723. sz. a. kelt rendeletével ismételten felhívta a magyar haza összes tanintézeteit, hogy a természettől kegyetlenül sújtott szerencsétlen embertestvéreink kiképeztetésére, tanítására, az életnek megtartására alakult nemes intézmény céljaira az ifjúság körében évenként legalább két ízben gyűjtés rendeztessék.

Ennek az áldásosán működő intézménynek „ Vakoltat gyámolitó országos egyesület“ a neve. (Budapest VII. kér., Hungaria-körút

16. szím.)

Tudjátok, szeretett ifjúság, hogy hazánk hegyes-völgyes, kies tájait, az aranykalásszal rengő rónaságot, a tavasznak felénk mosolygó virágait, a derült kék eget, a szülőföldet, az édes szülők és testvérek területét hány embertestvérünk nem láthatja? Hány vak ember él e haza földjén közöttünk? Megmondom.

Az 1900-ik évi népszámlálás hiteles adatai szerint a vakok száma

19.000.

Ezek közül még eddig ezer sem részesül a kiképzés áldásaiban; de mint munkaképtelen szenvedi át sorsát, terhére van hozzátartozóinak, községének és szaporítja hazánk koldusainak számát.

Ennyi ezer embernek munkáskeze hever tétlenül, mert szegénységük miatt nem nyertek kiképezést; az állam mellett a társadalomnak is teljesítenie kell kötelességét a tekintetben, hogy ezen tehetetlen vakok megmentéséhez hozzájáruljon.

Az említett nemes társaság vak gyámoltjainak kiképeztetésük után valamelyik foglalkoztató műhelyében munkát ád s ezek kefekötéssel, kosárfonással, harisnyakötéssel és lábtörlő-készítéssel foglalkoznak; de annak az ezer munkásnak készítménye nem fedezi a hazai ipar szükségletét, ugyanezen cikkekért milliók vándorolnak ki a külföldre, s kereskedőink nagy része azokat onnan szerzi be. Nemcsak a vakoknak nyújt tehát munkát és kenyeret az, aki az ő csinos, tartós és olcsó készítményeiket vásárolja, hanem egyúttal a hazai ipart is támogatja a külföldivel szemben.

Fiaim ! ne feledjétek ezt el; közöljétek szüléitekkel, ismerőseitekkel, kérjetek árjegyzéket az egyesülettől. (Címe fent olvasható).

Ha van megtakarított filléretek, ajánljátok azt fel e célra; ha örömben úsztok, gondoljatok a szegény vakokra, s az élvezetre (ciga-