Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1905
18 retta-luxüs, piperkőzés) kidobandó koronátokból juttassatok egy-két fillért a szemeitek elé kitett perselyekbe! Jót tenni a legboldogitóbb érzés, a benső lelki béke forrása. Keressétek e boldogító érzést szívetek számára. 3. Tulipán. — Tulipán-virágot ábrázoló kis jelvényt látok sok ember kebelén; tanítványaink közül is számosán viselik. Igaz, hogy legtöbben nem tudják, hogy miért ? Mert csinos kis tárgy, mert divat- szerű a viselése, mert szereti az ifjú utánozni a felnőtteket. Figyeljetek, megmagyarázom. Ezt a tulipánt fenköit szellemű magyar eló'kelő nó'k és férfiak hozták elő' s tették meg azon magasztos törekvés jelvényének, amelyet a magyar ipar fellendítésére, megvédésére, fejlesztésére, felvirágoztatására s ezáltal magyar hazánk anyagi és erkölcsi boldogulásának megalkotására kívánnak kifejteni. Vajha isten megsegítő kegyelme, a magyar nép józan higgadtsága, belátása, s ez irányban való kitartása diadalra vezetné nemes törekvésüket! Csodálatos! Ezeréves nemzet vagyunk s iparunk még sem izmosodott meg annyira, amennyit ezer év fejlesztő ereje és hatása felmutatni képes. Csak az a növény fejlődik arányosan a haladó idővel, amely a lét kedvező feltételeivel rendelkezik. A magyar ipar zárt falak közé szorított növényhez hasonló, mely évszázadok ót ped a szabad, éltető levegő után! És miért? Mert önzo.í, közönyösek, szűklátkörüek vagyunk. Nem látjuk meg a magunk közül erősödő népek és nemzetek anyagi boldogulását, melynek oltárára mi hordjuk oda garasainkat, tallérainkat. Idegen árucikket vásárolunk minden vonalon; odadobjuk a külföldnek azt a pénzt, mely magyar kézben magyar erők forrása lehetne. Csak az a szép, az a jó, az az elegáns, amit a külföld gyárt és zúdít házaló elárúsítói által nyakunkra! Ők duhajkodnak a jólétben, mi meg idegen gyártmányú csillogó ruhánkban gyakran éhezünk, legalább népünk egy része nélkülöz s idegen földön szerez jobb hazát. Mit is akar hát az a kis tulipán a mellünkön ? Azt, hogy gazdagabbak, megelégedettebbek, boldogabbak legyünk! Azt, hogy szeressük hazánkat gondolattal, érzéssel, szóval és cselekedettel! Csak neki éljünk egyedül! Azt, hogy lelkesen foglaljunk állást minden mellett, ami magyar, nemzeti; legyen az eszme, törekvés vagy mozgalom; minden ember ennek szolgálatában álljon sziklaként, s ne tűrje, ne engedje, hogy az ellenkező törekvés valósuljon meg a társadalomban. Azt, hogy a megalkuvást nem ismerő nemzeti érzést ápoljuk szíveinkben, a családi tűzhelyen, az ifjúságban.
