Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
VII S ezzel be lett volna fejezve nyug. igazgatónktól való búcsúnknak fájdalmas aktusa. Ámde akit 36 éven keresztül tisztelni és becsülni tanúit mindenki, aki ily hosszú és becsületes, nemkülönben sikerekben gazdag és hazafias munkásságban töltötte élete javarészét: attól nem lehet, nem szabad megválni a nélkül, hogy a nagyrabecsülésnek, szeretetnek és elismerésnek külső' tényekben is megnyilatkozó jeleivel meg ne tiszteltessék. Az ifjúság és tanártestület, fenntartó hatóság és társadalom egyaránt óhajtották ünnepelni azt a távozót, aki ha megvált is szorosan vett hivatásos állásától, mégis itt marad köztünk, hogy a kulturális és társadalmi élet sok ágú tagozataiban bölcs tapasztalataival s fáradhatatlan munkásságával ezután is hasznára legyen embertársainak. Először a tanúló ifjúság hálája nyilatkozott meg. Még a búcsúzás estéjén fáklyás menettel tisztelte meg volt igazgatóját, amikor is 100 fáklya fényénél s az ifjúsági daloskor szép éneke után Ferlicska Kálmán Vili. o. tanúló emelkedett szavakban fejezte ki háláját s köszönetét azon férfiú előtt, ki hosszú évtizedeken keresztül nemcsak tanítója, hanem gyámolítója, tanácsadója, atyai barátja volt mindig az ifjúságnak. Az ünnepelt szíves szavakkal köszönte meg az ifjúság ovációját, s újból lelkére kötötte, amiket délelőtt mondott. Tisztelői és barátai sem maradhattak el, hogy ünneplésben ne részesítsék az érdemes férfiút. Dr. Meskó László főgimn. felügyelő s az új igazgató állt a mozgalom élén, hogy Martinyi tiszteletére fényes bankettet rendezzenek. Januárius 29-én este gyűlt egybe a Korona szálló dísztermében a tisztelők és barátok fényes társasága, körülbelül százhatvanan, kik között Szabolcsvármegye főispánjától és a kúriai biró törvényszéki elnöktől kezdve jelen volt nemcsak városunk, de mondhatni egész vármegyénk értelmiségének színe-java, kik lelkesen éltették a küldöttség élén megjelent nyug. igazgatót. Az első pohárköszöntőt dr. Meskó László mondta az ő nála megszokott, lelket megragadó szavakkal, azután a tósztok hosszú fényes sora következett még, melyekre az ünnepelt mélyen meghatva mondott köszönetét. A lakoma napján érkezett meg Zelenka Pál püspök levele és Berzeviczy Albert vallás- és közokt. miniszter üdvözlete, melyek ime következőleg hangzanak:
