Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
VIII Tekintetes Igazgató Ur ! Tiégi kedves jó Barátom ! Folyó év szeptember 8-án 475. sz. a. kelt abbeli jelentését, hogy dicsőséggel megfutott tanári pályájától megválni kíván, e végbó'l nyugdíj ügyének rendezésére szabadságidőt kért, egyházkerületi törvényszéki bírói állásáról lemond, mély megilletődéssel fogadtam s ily érzelemmel jelentettem azt be az egyházkerületi közgyűlésen. Azóta szakadatlanul vette a közegyház dolga minden időmet igénybe. Első szabad percem ez, amelyet döntő azon levelére adott válaszra fordíthatok. Fogadja tehát el hosszú két és fél hónapig némán maradásomnak ezt az okát, kényszerült elmaradásom nyomós indokáúl. Válaszolom : a megilletődés, a közveszteség fájó tudata azon férfiúnak visszavonulása felett, a ki a patriarchális korból jött mint nevelő professor, anyagi jutalomért nem hevú'Iő, arra nem is számitó lélekismeretes paedagogusként volt szerető atyja az ifjú nemzedéknek, hármas otthonában mint valójában nemes fő munkált, védte annak ősi jogait, munkált lelkesen annak tiszta és becses voltán : — szülő — iskola és társadalmi családban előljárt mindenkor, példaadó gyanánt mindenütt, mély hatást gyakorolva, tiszteletet hóditó módon szerezve, nagyrabecsülést keresetlen módon kiérdemelve haladt vallásos hit, tanintézeti ideál, társadalmi nemesség magaslatain a nagy czélokért törhetlen szívóssággal, lankadatlan búzgalommal, önfeláldozó hűséggel előre sikert mutatva áldást hagyva életútjáról! Isten adta és megtartotta ezen kiváló előnyöknek birtokában, tette életét tettdúsan termékenynyé, hatásában nagygyá, emlékében áldottá! Nyerje meg azt az Úrtól, a mit megérdemelt; visszavonulásában is tényezője maradhasson az egyházi és társadalmi közéletnek: testi és lelki erőnek birtokában, immár «saját leikével való foglalkozás» által, szerezhesse meg magának kedves övéivel együtt a jól értékesíthető nyugalmat. Vezérelje, áldja az Úr ! Szeretettel üdvözli Miskolcz, 1904. november hó 22. Zelenka Pál, régi barátja.
