Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
IV mezeit négy havi szabadságot s elrendelte, hogy részére szolgálati éveit igazoló s tanári és igazgatói sikeres munkásságát bizonyító hiteles működési bizonyítvány állíttassák ki, végűi jóváhagyólag vette tudomásul, hogy tanóráit a kérelmezett idó're Dr. Popini Albert, Porubszky Pál és Zimmermann Rezső' tanárok fogják ellátni.« Ugyancsak ezen ülésében intézkedett a tanács az igazgatói állás helyettesítéséről, s erre Leffler Sámuel tanárt választotta meg. Martinyi József csakugyan beadta nyugdíjazásért való kérvényét a minisztériumhoz, s a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1904. nov. 23-án 86499. sz. a. kelt rendeletével volt igazgatónkat 1905. január 1-től nyugdíjazta. A kormányzó-tanácstól ennek dec. 19-én tartott ülésében búcsúzott el egy gyönyörű levélben, melyből ide igtatjuk a következőket. Elmondván, hogy a nyugdíjazásáról szóló miniszteri rendeletet megkapta, így folytatja: »Midőn e tényt kötelességszerűleg tudomására hozom a tek. főgimnáziumi tanácsnak, egyszersmind bejelentem tisztelettel és mély hálával eltelve, hogy tanári, illetve igazgatótanári állásomról ezennel lemondok, kérvén, hogy lemondásomat elfogadni s intézkedni méltóztassék az iránt, hogy hivatalomat végleg átadhassam. Tekintetes főgimnáziumi Tanács! 1868. évben léptem középiskolánk szolgálatába, s így betöltött tanári éveimnek száma teljes 36 esztendő. Nem én vagyok hívatva megítélni, hogy ez eléggé hosszú idő alatt miként és mennyiben teljesítettem kötelességemet, de a búcsú pillanatában mégis fölemelt fővel elmondhatom talán, hogy tanári, különösebben igazgató-tanári működésem egész ideje alatt igyekezetemnek, gondoskodásomnak állandó tárgyát és szem elől soha el nem tévesztett irányát képezte az, hogy főgimnáziumunk minden érdekeit híven és becsülettel szolgáljam. Törekvésem volt a szívélyes jó viszonyt, egyetértést fenntartani, ápolni közöttem és főgimnázium érdemes felügyelője között, mindenben respektálván azon jogkört, mely őt méltán megilleti. A tanács határozatait tiszteletben tartottam mindenha, melyeket esetleg végrehajtani nekem volt kötelességem. Tanártársaimmal való érintkezésben a szeretet, méltányosság, az ildom és igazságosság vezetett. Sohasem jutott eszembe, hogy a jogkört, talán hatalmat, melyet a felettes hatóság reám ruházott, korlátlan tulajdonomnak tekintsem, melylyel vajmi könnyű visszaélni; nem, — én annak a jognak, hata
