Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1904
IX Megemlékezve Igazgató úr közel négy évtizedre terjedő tanári pályáján a közoktatásügynek tett hasznos szolgálataira s a közel húsz évi igazgatói működéséhez fűződő kiváló eredményekre, jól kiérdemelt nyugalmas életének küszöbén indíttatva érzem magam, hogy Igazgató urat, elismerő köszönetéin nyilvánítása mellett melegen üdvözöljem. Berzeviczy. Meg kell említenünk e helyen dr. Vietórisz József üdvözlő versét, melyet a lakomán olvasott fel, s melyben humorral s jellemzőleg sorolja elő a volt igazgató kiváló kvalitásait és a sok tiszteletbeli állást, melyeket terhes hivatala mellett hosszú időn keresztül rátermettséggel s közmegelégedésre tölt be. Ezzel azonban nem lett vége az ünneplésnek. Felső helyen is észrevették a szerényen munkálkodó férfiú érdemeit s nyugalomba vonulása alkalmából nem feledkeztek meg róla. Ő felsége koronás királyunk 1905. január hó 19-én kelt diplomájában a Ferencs József rend loraglcerésztjével tüntette ki Martinyi Józsefet. Általános megelégedést keltett a hír a társadalom különböző rétegeiben, mindenfelől örömmel üdvözölték őt, azonban szélesebb körű ünneplés tárgyává nem lehetett már tenni a kitüntetettet, mert ez ellen teljes határozottsággal tiltakozott. így történt aztán, hogy február hó 18-án déli 12 órakor a főgimn. dísztermében a főgimn. tanács tagjainak, a tanárkarnak s azon egynéhány tisztelőnek jelenlétében, kik véletlenül megtudták, báró Feilitzsch Berthold, Szabolcsvármegye főispánja a kitüntetett mellére tűzte az érdemrendet következő szavak kíséretében: Mélyen tisztelt Uraim, igen tisztelt kedves Barátom! Talán szokatlan dolog, hogy Ő felségének, a királynak kitüntetését akkor adjam át, - mint a kormány képviselője, - mikor már az iskola kormányzó testületé, az egyház és Nyíregyháza város egész társadalma megadta az érdem elismerését. Mikor Ő felségének ezen kegyes adományát átadandó vagyok, nem mulaszthatom el, hogy ennek az intézetnek a falai között, a kormányzó testületnek jelenlétében köszönetét ne mondjak mindazon fáradozásért, melyet a köztéren cselekedtél. Nem akarom elsorolni érdemeidet, csupán csak kettőt akarok megjegyezni azon alkalomból, midőn koronás királyunk ezen kegyes adományát átnyújtom; először hogy nyugdíjazásod idejére az Isten hosszú életet adjon családod boldogságára, örömére és
