Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1903

4

nélkül irtott. Elköltözött azonban a földbirtokos nemessel a jobbágyság, és a községekbó'l, városokból az iparos és kereskedő' osztály is. Volt a felföldön elég hely s a fegyverforgató nemes és jobbágya, az iparos, a kereskedő kaphatott — szolgálataiért, munkájáért —- annyit, a mennyit megérdemelt. Magyarország ennek következtében egy uj népvándorlás szintere lett: a töröknek behódolt Alföld s a hódoltság környéke elnéptelenedett, az ország be nem hódolt része — a királyi Magyarország és Erdély — ellenben sűrűbb népességűvé vált. A főnemesség várakba, kastélyokba ment, a köznemes, akinek kardján kívül egyebe nem maradt, beállott a főnemes, vagy a vármegye zsold- jába martalócnak, szabad hajdúnak, sőt olykor török pribéknek is; az iparos, kereskedő a városokat kereste fel, a jobbágy, ura uj birtokaira költözött. Mivel a háború úgyszólván soha meg nem szűnt, azért mindenki, akinek családja, ingósága veszedelemben forgott, lehetőleg bátorságosabb helyekre, várakba, városokba vonult, hol a falak nagyobb biztonságot ígértek s hol régen megszokott rend őrködött a lakosság fölött. És nemcsak iparosok, kereskedők szerették a városokat felkeresni, hanem a megyei birtokos nemesek is. A társadalmi forgalom, ruházati és ipari czikkek vásárlása, a termények eladása, családi ösz- szeköttetések szálai, a közszolgálatok teljesítése révén polgárok, nemesek közelebbi érintkezésbe léptek egymással, érdekkapcsolatok támadtak közöttük. Ha ehez hozzávesszük a háborús idők bizonytalanságát, melyek a városokat átlag ritkán fenyegették a rablás és pusztítás veszedelmével, természetesnek kell találnunk, hogy a nemesség a városi közbiztonság előnyeit felismerve, mind nagyobb arányokban áramlott oda, különösen a XVII. század második fele óta, mikor a nemzeti és vallási küzdelmek valóságos irtó háborúvá fajultak el. A városban aztán megismerte a polgárságot, annak életét, munkáját, gondolatvilágát, eszményeit, amint viszont a polgárság is szemtől-szembe látta az ország legkiváltságosabb osztályát, melynek egész élete a közügyek körül forog, harcol, intézkedik, törvényt alkot, törvényt lát; a hol megjelenik, esze, állása, megjelenése tekintélyt kölcsönöz neki.

Hogy az általános európai mozgalom szellemi tartalma és gazdasági kérdései áthatották Magyarországot is, ezt történelmünk minden kétségen kívül helyezi. A török hódoltság s ennek nyomában az ország szétdarabolása azonban sokkal elsőbb rangú feladatot adott a nemzetnek : az országnak az idegen uralomtól való megszabadítását. Éhez óriási szellemi munka és áldozat kellett, soha, másfélszáz évig meg nem szűnő munka, mely az anyagi erők minden forrását a szellemi képességek minden utján felhasználja s ennek a nagy célnak szentelje. Ez a veleje ezen idők történelmének, ezen a mezőn olvad belé a nemzet minden munkája az európai népek hasonló munkájába. S még abban jelentékeny tényezővé válik, addig magyar jelleme jobban ki