Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1903

domborodik, mint azelőtt, vagy azóta bármikor. És ez nem csoda. A magyar nemesség politikai tekintélye, a rendi keretekben sokkal nagyobb volt, mint utóbb, a rendiség megszűnése után. Kiváltságai rendkívüli vonzó erőt gyakoroltak az alsóbb osztályokra, úgy hogy aki vagyonilag jobb helyzetbe jutott, rendszerint nemesi oklevelet igyekezett szerezni. Ezekről a «címeres» (armálista) nemesekről újabban igen sok történelmi emlék került napfényre, melyek tanúbizonyságot tesznek a magyar nemességnek új, eladdig épen nem magyar s nem hűbéri birtokon és birtokból élő elemekkel való gyarapodásáról. De másfelől, mivel minden politikai vállalat a magyar nemesség által indúlt meg s Magyarország felszabadításáért történt, ennek hatása alatt kidomborodott minden ehez fűződő dolognak nemzeti jelleme, úgyhogy nyelvében és szellemében mindenkit és mindent magyarrá tett. Az erdélyi nagy fejedelmek politikai hatalma a legmagyarabb jellemű hatalom, magyarabb minden előző hatalomnál is, mert a kultúrát is magyarrá tette, mely azelőtt idegen volt.

Mivel a folyton tartó népvándorlás miatt a be nem hódolt részek lakossága sűrűbb lett, azért az addig megmunkálatlanúl hevert földek nagyrésze művelés alá került. A munkás kéz szorgalmasan dolgozott, termesztette a búzát, rozst, takarmányt, fát, gyümölcsöt, szőlőt, nevelt jószágot, lovat, szarvasmarhát, juhot s a bányász sok aranyat, ezüstöt, vasat, rezet, higanyt hozott elő a föld alól. Nagy keletjük volt akkor Európában ezeknek a terményeknek s oly nagy haszonnal járt az ezekkel való kereskedés, hogy messze földekre vitték. Külföldi kereskedők jártak le piacainkra, óriási mennyiségű pénzt hagytak itt, még óriásibb volt, amit értök ők kaptak külföldön. Hasonlóképen magyar kereskedők jártak a külföldi nagy piacokon, sok pénzt, sok árut vittek ki és hoztak haza. A megszaporodott harmincadokon annyi volt a jövedelem e kereskedés révén, hogy a fényes bécsi udvarnak és az erdélyi fejedelmeknek tetemes költségeit fedezték vele. E jövedelmező nemzetgazdászati ág a nemzeti eszme kidomborodásával karöltve rövid idő alatt tekintélyes részében megmagyarosodott, úgyhogy a XVI. század második és a XVII, század első felében tekintélyes magyar kereskedő osztályt találunk, mely vállalkozó kedv, jómód, befolyás, tisztesség tekintetében egyaránt kiváló helyet vivott ki magának történelmünkben. Bebizonyította azt, hogy magyar ember jó kereskedő lehet s hogy nem az ő képességein, hanem az idők változásán múlott, hogy aláhanyatlott és tovább nem fejlődhetett. Az ipar nem fejlődött akkorát, bár a magyar munkás kéznek több foglalkozást adott. Ruházati és fegyveriparon kivűl más ága nem nagy jelentőségre emelkedett, de ezekben az ágakban nagyszámú és jómódú polgárságnak adott foglalkozást Sok helyütt ez is megmagyarosodott.