Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1903
(ii képviselet folytán a törvényhozásból kizárt millió és millió ember természetes jogának kézzelfogható sérelmére gondolunk. Ugyancsak privilégiumokat szüntet meg a XV t.-c., mely eltörli az ősiséget, még inkább a VIII. t.-c., mely kimondja a közös teherviselést. Legyen egyenlőség és lön egyenlőség! De ezeken kivül is politikai, közjogi, közgazdasági, közigazgatási, közművelődési, hadügyi tekintetben annyi a reform, annyi a haladás, hogy nemzetünk rövid idő alatt igazán századok mulasztását pótolta. „Mit rákentek a századok, Lemostuk a gyalázatot.“ Halljátok-e, hogy dörgi a költő a szebb élet hajnalára ébredt nemzet fülébe s mint zúgja útána a talpra állított, lángra lobbant, tettre buzdúlt magyarság : „Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!“ Oda jertek mindannyian, kik nem tudjátok megérteni, hogy volt képes a nemzet egyszerre ennyi elhatározás bátor hirdetésére, ennyi erő páratlan kifejtésére; s oda jertek mindannyiszor, valahányszor a hazafiúi érzés melegében fogyatkozást, a hazafiéi kötelességek teljesítésében csüggedést éreztek. Fény gyűlt ki a szemben -— ideje volt már; ökölbe szorult a kéz — oka volt rá; esküre emelkedett a kar — joga volt hozzá ; rombolt, hogy építsen — kötelessége volt. Márciusi ifjak ti, első prófétái az Ige megtestesülésének, márciusi eszmék ti, hirdetői a nemzet feltámadásának, márciusi tettek ti, első megnyilatkozásai a fenkölt lélek teremtő erejének: tegyetek bizonyságot, valljátok, kiáltsátok világgá, hogy a ti lelkesedéstek, a ti szellemetek, a ti munkátok nélkül későn, vagy talán sohase értük volna el nemzetünk legnagyobb kincseit, legbecsesebb vívmányait! Ezért ünnepeljük hát április 11-én is, augusztus 20-án is, karácson- kor is, húsvétkor is, mindennapi imánkban is március 15-ét, a szabadság ünnepét, mert a törvény csak holt betű. melynek eleven tartalmat a lélek ad, a magyar lélek pedig ezen a napon bontakozott ki mélységes álmából, ezen a napon csattogtatta meg először hatalmas szárnyait. Tanuljatok hát a márciusi itjaktól lelkesedést, a márciusi törvényhozóktól bölcseséget, a nagy időktől példát, a nagy idők következményeitől okúlást. S ha tovább lapozva a történelem könyvében, sok keserűséggel, sűrű könnyhullással olvassátok a későbbi eseményeket, ha úgy találjátok, hogy a hűség és bizalom nem mnidig egy úton kereste a haza boldogságát, s ha azt érzitek, hogy a törvényekben biztosított jogokon kivül is vannak még kiolthatatlan óhajai s be nem váltott reményei a magyar nemzetnek : álljatok meg egy pillanatra az 1896-ik évi VII. törvénynél, mely „a magyar állam ezeréves fennállásának emlékét a kegyelet, hódolat és királyi hajlandóság nyilatkozataival örökítette meg.“ Fontoljátok meg, hogy hazánk alkotmányos szabadsága és zavartalan fejlődése ezer év tanúsága szerint úgy van biztosítva, ha a munkás nemzet fáradozását alkotmányos kormány igazgatja, s ha a bölcs király gondoskodását hűséges nemzet támogatja. Becsüljétek meg a munkát, őrizzétek meg a hűséget! Éljen a haza ! Éljen a király!
