Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1903
J valamely korszaknak történelmi ismertetését olykor-olykor az irodalmi fejlődés kapcsán tűzték ki feladatul. .Aki pedig ilyen tárgyról ír, az feladatát, — mint Taine Macaulayról mondja, — úgy oldja meg, hogy minden állítását bebizonyítja, mérlegbe veti az idézett szerzők igazmondását és kiigazítja a részrehajlásból elkövetett hibákat. Ha ítéletet mond, a legbizonyosabb tényekre, a legvilágosabb elvekre, a legegyszerűbb következtetésekre támaszkodik. Nem ad semmit a tényékhez és semmit sem vészén el belőlük, mert óvatosság és kutatás árán kíván az igazsághoz eljutni. Bizalommal engedjük át magunkat oly kalauz vezetésének, aki a nemzet történetét ép úgy megírja, mint a kormányét, megjelöli a szépművészetek és hasznos mesterségek haladását, leírja a vallásfelekezetek alakulását és az irodalmi Ízlés változásait, lefesti az egymást követő nemzedékek erkölcseit és még azokat a mozgalmakat sem hagyja figyelmen kívül, a melyek megváltoztatták a ruházatot, bútorzatot, lakomákat és nyilvános mulatságokat.“ Még fokozottabb mértékben vonja vizsgálódása körébe a nemzet életének e különféle tényezőit az, akinek az idén pályakérdésül kitűzött tételről kellett Írnia, mely e három szóból áll: „Küzdelem nemzeti nyelvünkért.“ Hiszen a nemzeti nyelv életével, fejlődésével, mint a nemzeti művelődés eszközével kölcsönhatásban áll — Felméri szerint — az iskola, az egyház, a napi s időszaki sajtó, a költészet és művészet, a tudomány, a politikai intézmények, az alkotmány és kormányforma, hadviselés, amennyiben mindezekben a nemzeti genius nyilatkozik meg, és mint ilyenek az őseinktől reánk szállt hagyománynak szent és tiszteletre méltó részei ; sőt még a műhely, a gyár, a bolt a maga erkölcsösítő befolyásával, mind-mind részesek a nemzet anyagi és szellemi fejlődésének folyamatában. S minthogy ez ezerfelé ágazó tényezők egymással át, meg átszövődnek, egymásra befolyást gyakorolnak, a kívülről jövő hatásoknak engednek és azokra visszahatnak, ezért felismerésükre világos látás, a szálak kifejtésére erős kéz, a mozgalmak megmagyarázására megfelelő képesség és ügyesség szükséges. A pályázatra jogosult VIII. osztály növendékei ily nagy feladattal állván szemközt, erejüket túlnyomó számban nem találták bizonyára megfelelőnek, mivel az elég nagy létszámmal dicsekvő osztálynak csupán négy növendéke nyújtotta be pályamunkáját a kitűzött határidőre. Másfelől viszont el kell ismerni, hogy a pályamunkák szorgalmas, törekvő munkásságnak az eredményei, melyek szerzőiknek a nyelvi készségét, fogalmazó ügyességét dicséretesen mutatják be, bár abban a közös hibában szenvednek, hogy a pályatételnek inkább politikai, semmint irodalmi részét domborítják ki, pedig az irodalmi mozgalmak szokták felidézni a politikaiakat és az intézmények létesítését. De, hogy az egyes dolgozatok sikerét és egymáshoz viszonyított értékét megítélhessük, lássuk mindegyiket külön-kíilön. A II. számú, s „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar“ jeligével ellátott munka szerzője, lazán szerkesztett fejezeteiben csak nagyon lassan, sokszor vontatottan halad előre, mely hibáját még az az eljárás is csak kicsiny mértékben enyhíti, hogy a politikai, társadalmi és erkölcsi állapotokat reflexiók kíséretében igyekszik ecsetelni; valamint az sem válik dolgozatának előnyére, hogy az írók küzdelmes törekvéseivel meglehetősen mostohán bánik el, jóllehet a Magyar Tudományos — 56 —
