Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1903

folyó pereiben és egyéb ügyes-bajos dolgaiban a polgári joghatóság alá kellett magát vetnie, örökösödési ügyekben e fekvó'ségére nézve a'polgárság örökösödési szokásai szerint lehetett örökölnie. A polgárság azonban nem akarta engedni, hogy nemes ember birtokot vehessen a városban. Főleg két okból. Először azért, mert ha nemesek nagyobb számmal vettek birtokot, kevesebb maradt a városiaknak, holott a városok vétel utján és sokszor erőszakkal is szerettek a város határán kívül is birtokot szerezni s ezt tették a polgárok is. Másodszor azért nem engedték a városban birtokhoz a nemest, mert ez városi birtoka után sem akarta elvállalni a városi terheket és nem akarta alávetni magát a városok statútumainak, amint másfelől a városok és polgárok sem szerették a városi határon kivül szerzett birtokaik után a nemesi birtokokkal járó terheket viselni. Ez a két ok sok helyütt arra bírta a polgárokat, hogy — habár elvi kifogás nem volt tehető a birtokvásárló nemes ellen — mégis hol egyenesen, hol kerülő utón megakadályozták a nemesek beférkőzését.

Az 1561: 61. t. c. kimondta, hogy a nemeseknek a városokban szabad házakat venni azon föltétellel, ha ez a város polgárainak jóakaratával történik, ha a betelepedők a város terheit, fizetéseit és szolgálatait a polgárokkal egyformán viselik és ha a vételt a polgároknak e részben megtartott szabadsága és szokása szerint eszközük. A polgárok jóakaratára azonban számítani nemigen lehetett, főleg a fentebb említett okokból. A polgárság rendszerint összeállt s igy hiúsította meg a nemeseknek eme törvényben is immár biztosított jogát. Amennyiben a törvény a polgárok jóakaratát tette a telekszerzés egyik feltételévé, a polgárok rendszerint éltek azon jogukkal, mely az ily vételnél szokásban volt, t. i. az elsőbbségi jog révén ők vették meg az eladó telket. Ezenfelül gyakran kimondták statutumilag, hogy házát vagy örökségét nemesnek senki el nem adhatja. Ilyen statútuma van Kassának előbb 1598-ból, aztán 1607-ből, hogy «a nemes község kéri a nemes tanácsot, ne adják el a városon kivül és belül levő ingatlanokat a város szabadsága ellenére idegen nemeseknek és másoknak, kik semmi polgárjoggal nem bírnak.»1) Modorban megbüntették azt, a ki idegennek adta el birtokát.2) Kassán 1634-ben Varannay András és Stein-Marosy András — két ott lakó nemes — egy-egy eladó szomszéd telket a saját házához csatolt. A tanács ezt a telhetetlenséget el is tiltotta azután, főleg azért, mert ez nemeseknek a szokása volt s mert az ilyen szép nagy telkek elidegenedtek; «azért ennek utánna cautum sit, hogy soha senkinek ne engedtessék két házat összefoglalni és eggyé csinálni.»3) Kassán az is megtörtént, hogy a polgárság felbőszülve, egy választás után kibecsülte házából

») C. St. H. M. III. 576.

2) Modor 1659-iki statútuma.

3j C. Sz. H. M. II. 194.