Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1903
7 jogoknál; a város nem volt egyéb, mint »domorum et vicorum pluralitas quasi civium unitas, moeniis et praesidiis circumcincta necessariis, ad bene honesteque vivendum privilegiata.«*1) Mindamellett volt annyiféle kiváltsága, hogy — mint a többi rendek — külön államot képezett az államban, és kiváltságait idegennek nem akarta feláldozni. Éltek benne vagyonosabb, befolyásosabb és szegényebb emberek, sőt Nagyszebenben, Besztercebányán és Lőcsén határozottan el voltak különítve a kiváltságosak és zsellérek több osztályba, de ezek a kiváltságok még korántsem tettek senkit egyenlővé a nemessel. Mindössze a város kormányzatában, továbbá az ipar és kereskedés terén biztosítottak előnyöket. A városban mindenki fizetett közköltséget a tanács által megszabott föltételek szerint, fizetett adót pénzben, katonában, hadi és ipari czikkekben a királynak is: a nemes pedig közköltség, adózás tekintetében a megyéhez tartozott, ha városba ment is lakni, és azért nem akart a városnak semmi terhében részt venni. Ez minden esetre akadályt gördített a béke útjába. De volt más akadály is. A városban minden fekvöség a községé, mint nemes jogi személyé, s át nem száll a fiskusra soha. Kaphat-e, vehet-e ebből a városi fekvőségből telket a nemes, s ha igen, magszakadás esetén kire szálle birtoka ? a koronára-e vagy a városra? — Továbbá a város falain belül a biró előtt mindenki egyenlő, a bűnt szigorú törvény sújtja, melyet a polgárság megszokott, sőt büszke volt rá. A nemesség, különösen ennek kardforgató része azonban a városok eme közrendészeti és igazságszolgáltatási statútumait magára kötelezőknek nem akarta elismerni. — Mind e kérdéseket komplikálta még a vallás és nemzetiség kérdése. E kettő néha együtt járt, az evangélikus vallás a német polgárok vallása volt, a refortmátus magyarok, nemesek vallása. A vallási különbség különösen a templomhasználat kérdésében idézett elő harcokat, a nemzetiségi kérdés a városi kormányzat körül, a mennyiben a német, magyar vagy szláv elemnek előnyei voltak hozzá kapcsolva. De sokkal fontosabb volt, a mi mindezt összefoglalta: a nemzeti érdek. A német lakosság a XVI. században épen olyan érzelmű volt, mint erdélyi rokonai ma is: németnek érezte és vallotta magát, s a maga nyelvéhez, szokásaihoz, intézményeihez, kultúrájához rendkívül ragaszkodott, úgyhogy nem volt túlzás, a mit Rozsnyó történetében olvashatunk, hogy: «Hungarica natio Semper erat odio Apud Rosnavienses Teutones esse volentes.» Ha ez idegen szellemű, erősen összetartó tömeget a magyarság áthatni nem tudta volna, akkor Magyarországon a nemzetiségi kérdés ma sokkal jelentékenyebb volna. Trp. III. 8.
